Ingó bérleti szerződés

Feltöltve: 2021.11.19.
Utoljára módosítva: 2022.10.19.
Mintát készítette: Dr. Horváth Katalin

A bérlet általában

A bérleti szerződést a használati szerződések alaptípusaként szabályozza a Ptk, s mint ilyen, a bérleti szerződés kettős gazdasági funkcióval rendelkezik: a bérlő számára lehetővé teszi, hogy nem tulajdonosként meghatározott dolgot birtokoljon, használjon, és esetenként hasznait szedhesse, a bérbeadó számára pedig biztosítja, hogy – tulajdonosként, vagy más jogcímen magánál tartott – meghatározott dolgot hasznosíthasson. Bérleti szerződés alapján tehát a bérbeadó a bérelt dolog feletti tulajdonosi részjogosítványok közül a dolog használatát és birtokát engedi át a bérlőnek. 


A bérleti szerződés alanyai a bérbeadó és a bérlő. Bérbeadó nemcsak a tulajdonos lehet, hanem mindenki más is, aki a szerződésben meghatározott dolog harmadik személy használatába adására jogszabály vagy szerződés alapján jogosult. Ilyen személy lehet – a tulajdonos mellett – például a haszonélvező, vagy – feltéve, hogy az albérletbe adás jogszabály vagy szerződés által nem kizárt – maga a bérlő is. A szerződést bérlőként – a jog- és cselekvőképesség általános szabályai által támasztott korlátok között – bárki megkötheti, kivéve, ha bérleti jogosultságát speciális jogszabály kizárja (lásd például a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt).
A szerződés megkötéséhez a Ptk. nem kíván meg alakszerűséget, így a bérleti szerződés – amennyiben a bérlő és a bérbeadó a lényeges feltételekben megállapodtak – szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással is létrejöhet. 


A bérleti szerződés közvetett tárgya főszabály szerint bármilyen ingó- vagy ingatlan dolog lehet. Korábban a jogirodalomban komoly vitát váltott ki az a kérdés, hogy dolgok mellett bizonyos jogok gyakorlásának az átengedésére is alkalmazhatók-e a bérlet szabályai. A vitára a Ptk. 6:631. § (2) bekezdése végül pontot tett: ehelyütt ugyanis a törvény kifejezetten rögzíti, hogy amennyiben a szerződés valamely jogok időleges gyakorlásának ellenérték fejében történő átengedésére irányul, a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. 


A bérleti szerződés törvényi meghatározásából következik, hogy a bérbeadó főkötelezettsége a dolog időleges használatba adása, vagyis az, hogy a bérlet közvetett tárgyát a bérlő rendelkezésére bocsássa.  A Ptk. egyértelművé teszi, hogy a bérleti szerződés visszterhes: a bérlőt a dolog használatának fejében bérleti díj-fizetési kötelezettség terheli. A szerződési gyakorlatban a bérleti díjat jellemzően pénzben határozzák meg, elvi akadálya nincs azonban annak, hogy az ellenértéket valamely más dologban, vagy akár meghatározott – pénzbeli értékkel bíró – tevékenység kifejtésében határozzák meg.

A gépjármű bérleti szerződés sajátosságai

A gépjármű bérleti szerződés minden esetben írásbeli, érvényességéhez tanúk aláírása szükséges. Tartalmaznia kell a tulajdonos adatait magánszemély esetében név, születési hely, idő, anyja neve, személyi igazolvány száma személy azonosítására alkalmas okirat neve, száma, lakcíme, míg jogi személy esetében cég neve, székhelye, cégbejegyzés száma, telephely címe, és az aláírásra jogosult nevét.
A szerződésben rögzíteni kell a bérbe adott gépjármű adatait: megnevezés, típus, forgalmi rendszám, alvázszám (vagy azonosításra alkalmas adat), alapfelszereltségen felüli felszerelési tárgyak. Ezen felül rögzíteni kell a bérlet időtartamát. Ezek a legfontosabb adatok, melyeknek a feltüntetése elengedhetetlen. Ajánlott ttovábbá a szerződésben kitérni:
- a bérleti díjra
- a fizetési kondíciókra
- a bérbeadó jogaira és kötelezettségeire
- a bérlő jogaira és kötelezettségeire.