Dolgozunk, pihenünk: még egyszer a munka- és a pihenőidő fogalmairól
Olvasási idő:
Ez a tartalom 3029 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
Mit tekintünk munkaidőnek, mikor kell odafigyelni a munkaközi szünetre, mi a munkanap fogalma és hogyan alkalmazzák ezen szabályokat a speciális működésű munkáltatók. Rövid összefoglaló a Munka Törvénykönyve kommentárja alapján.
Mi a munkaidő?
Munkaidőnek minősül a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama,tehát nem a tényleges munkavégzésnek, hanem a munkavégzésre előírt időnek van jelentősége, lásd pl. állásidő).
Előkészítő vagy befejező tevékenység minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni (például: munkahely rendbe tétele, műszak átadása).
Nem munkaidő a munkaközi szünet, kivéve,
- ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, vagy
- ha a munkaközi szünet a munkaidőn belül kerül kiadásra
- a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.
Munkanap
A naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik. Például ha a munkáltató az első műszak kezdetétől számított 24 órás időtartamot tekinti munkanapnak, akkor reggel 6-tól másnap reggel 6-ig tart a munkanap. A munkanap fogalma irányadó lesz a pihenő-, illetve munkaszüneti napra is, azonban ezek tekintetében a megszakítás nélküli 24 órát úgy kell meghatározni, hogy a reggel 7 és este 22 óra közötti időtartamot mindenképp pihenő-, illetve munkaszüneti napnak kell tekinteni.
Példa: a munkáltató által alkalmazott munkanap 14 órától másnap 14 óráig tart, akkor is, a naptári nap 7–22 óráig tartó időszakát mindenképpen például munkaszüneti napnak kell tekinteni.
A napi munkaidő mértéke: a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott teljes napi munkaidő (8 óra) vagy részmunkaidő (8 órától kevesebb, pl. 6 vagy 4 óra).
A beosztás szerinti napi munkaidő a munkanapra elrendelt rendes munkaidő.
Példa: a napi munkaidő mértéke 8 óra. A beosztás szerinti munkaidő egyik nap 4 óra, a másik nap 12 óra. Így a munkaidő mértéke változatlan marad, de a beosztás egyenlőtlen.
Éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés. Ha az éjszakai munkavégzés az egy órát meghaladja, tizenöt százalék bérpótlék jár; kivéve, ha a munkavállaló műszakpótlékban részesül.
Speciális működésű munkáltatók - megszakítás nélküli, több műszakos, idényjellegű, készenléti jellegű munkakör
Ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár (például portás, gondnok). E helyütt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a készenléti jellegű munkakör nem azonos a készenléttel.
