A szálláshely-szolgáltatás adózása a tételes átalányadózás szerint
Olvasási idő: 6 perc
Közeledik a nyári szezon, ismét egyre többen szándékoznak kiadni lakásukat, nyaralójukat rövidtávú, turisztikai céllal. Ez a szolgáltatás adózási szempontból nem bérbeadási tevékenységnek, hanem szálláshely szolgáltatásnak minősül. A magánszemély a tételes átalányadózás szabályai szerint is teljesítheti adókötelezettségét, de kizárólag abban az esetben, ha a törvényi feltételeknek megfelel.
Az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózást választhat, amennyiben a szálláshely szolgáltatási tevékenysége fizetővendéglátó tevékenységnek minősül.
A személyi jövedelemadóról szóló 1955. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) rendelkezése alapján az a magánszemély folytat fizetővendéglátó tevékenységet, aki - nem egyéni vállalkozóként - a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra. Amennyiben ugyanannak a személynek történő szálláshely-szolgáltatás napjainak a száma az adóévben a 90 napot meghaladja, akkor a tételes átalányadó nem alkalmazható.
Nagyon fontos, hogy a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély kizárólag akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy – nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű – lakásban vagy üdülőben folytatja. Ha a magánszemély több lakástulajdonnal vagy üdülővel rendelkezik, akkor csak abban az esetben választhatja a tételes átalányadózást, ha azok közül csak egyben folytat fizető-vendéglátó tevékenységet.
E szabályok figyelembevételével megállapítható, hogy nem választhat tételes átalányadózást a magánszemély, ha:
• több lakásban vagy üdülőben folytatja a tevékenységet,
• nem a tulajdonában vagy haszonélvezetében levő, hanem például bérelt vagy szívességi használatában álló lakásban vagy üdülőben folytatja a tevékenységet,
• ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meghaladó időtartamra nyújt szálláshely-szolgáltatást.
Amennyiben a magánszemély szálláshely-szolgáltatói tevékenysége nem minősül fizető-vendéglátásnak, akkor az ebből származó jövedelmére kizárólag az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat alkalmazhatja. Természetesen a magánszemély a tételes átalányadózás helyett akkor is adózhat az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint, ha egyébként megfelel a tételes átalányadózás feltételeinek.
A tételes átalányadózás adóévenként az adóév egészére választható.
A fizetővendéglátó tevékenységet év közben kezdő magánszemély a ’T101 nyomtatványon jelölheti a tételes átalányadó választását.
A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély pedig az előző évre vonatkozó éves adóbevallásához fűzött – a határidő letelte előtt benyújtott – nyilatkozatban jelentheti be az átalányadó választását a tárgyévre.
A tételes átalányadó évi összege – 2017. január 1-jétől – szobánként 38 ezer 400 forint, melyet abban az esetben is meg kell fizetni, ha a magánszemély a naptári évnek csupán egy időszakában nyújt szálláshely-szolgáltatást.
A tételes átalányadót egyenlő részletekben, negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig – a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés negyedévét követő 15 napon belül – kell megfizetni.
Érdemes megjegyezni, hogy 2017. január 1-jétől tételes átalányadózás esetén megszűnt az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, pontosabban beépült a tételes átalányadó összegébe.
Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az Szja-tv-ben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól.
Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezésének negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a magánszemély a tételes átalányadó összegének az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét fizeti meg tételes átalányadóként.
Ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Ha a magánszemély fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.
Az átalányadó alkalmazása során fontos figyelembe venni az adókötelezettségeket. A jövedelem után fizetendő személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó összege módosulhat a legújabb adóváltozások hatására. Ha szeretnéd megtudni, mennyi adót kell fizetned az átalányadózás során, és hogyan kezelheted hatékonyan az adókötelezettségeket, akkor olvasd el a legfontosabb tudnivalókat a Menedzser Praxis Átalányadó 2024 Különszámában!
