Az egyéni vállalkozók tb és szocho fizetése 2025-ben

Adópraxis Dátum Legutoljára frissítve: 2025.05.05

Olvasási idő: 6 perc


Az egyéni vállalkozók tb- és szochofizetési kötelezettségeit továbbra is a foglalkoztatási státusz és az alkalmazott adózási forma határozza meg. Az átalányadózók és az szja szerint adózó vállalkozók esetében kötelező a minimum járulék- és szocho fizetés, míg a kisadózók és nyugdíjas vállalkozók eltérő szabályok szerint mentesülhetnek bizonyos közterhek alól.

2025-ben az egyéni vállalkozók tb kötelezettségeit továbbra is az adózási forma, a biztosított jogállás és az esetleges párhuzamos jogviszonyok együttesen határozzák meg. A kötelezettségek körébe tartozik a tb járulék és a szocho megfizetése, valamint az ezekhez kapcsolódó ellátási jogosultságok (például az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások (táppénz, csed, gyed) és a nyugdíjjogosultság) biztosítása. A szabályozás külön kezeli az átalányadózók, a vállalkozói jövedelemadó szerint adózók, a kisadózók, a nyugdíjas egyéni vállalkozók és a többes jogviszonyban állók helyzetét, mivel ezek eltérő közteherviselési kötelezettségekkel járnak. 

Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettségének alapjai

Biztosítási kötelezettség akkor keletkezik, ha az egyéni vállalkozó főfoglalkozásúként folytatja tevékenységét, és nincs mellette más, heti legalább 36 órás munkaviszonya, vagy nem minősül nyugdíjasnak. A biztosítotti jogviszony a tevékenység megkezdésének napján jön létre, és a megszüntetés napjáig áll fenn. Biztosítottnak minősül a főfoglalkozású átalányadózó és az szja szerinti adózást választó egyéni vállalkozó. A kisadózó akkor minősül biztosítottnak, ha KATA szerint főállású kisadózónak számít. Nem keletkezik biztosítási jogviszony például mellékfoglalkozású vállalkozók vagy az öregségi nyugdíjban részesülők esetében. 

Átalányadózó egyéni vállalkozó tb- és szocho-kötelezettsége

A főfoglalkozású átalányadózó egyéni vállalkozó tb-járulékot és szocho-t köteles fizetni. A tb-járulék alapja legalább a minimálbér (szakképzettséghez kötött tevékenység esetén a garantált bérminimum) 100%-a, a szocho alapja pedig annak 112,5%-a. Ha a vállalkozó tényleges jövedelme meghaladja ezt a minimumot, a közterheket a magasabb összeg alapján kell megfizetni. A tb-járulék teljesítése biztosítja a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra való jogosultságot, valamint a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt is.

Szja szerint adózó egyéni vállalkozó tb- és szocho-kötelezettsége

Az szja szerint adózó egyéni vállalkozó főszabály szerint biztosított, így köteles megfizetni a 18,5%-os tb-járulékot és a 13%-os szocho-t. A tb-járulék alapja a kivétként elszámolt jövedelem, annak hiányában pedig legalább a minimálbér, illetve garantált bérminimum összege. A szocho alapja főszabály szerint a vállalkozói kivét és a vállalkozói jövedelem összege, de ha ezek egyike sem áll rendelkezésre, akkor is meg kell fizetni a szocho-t legalább a minimálbér 112,5%-a után. A kötelezettség a biztosítotti jogviszony fennállása alatt havonta terheli a vállalkozót. 

Kisadózók társadalombiztosítási státusza 2025-ben

2025-ben is biztosítottnak minősül az az egyéni vállalkozó, aki főállású kisadózóként végzi a tevékenységét, vagyis nincs mellette heti 36 órát elérő munkaviszonya, nem nappali tagozatos hallgató, és nem öregségi nyugdíjas. A főállású kisadózó az 50 ezer forintos tételes adóbefizetés révén biztosítottá válik. A mellékállású kisadózók – például munkaviszonyban állók vagy öregségi nyugdíjasok – viszont nem minősülnek biztosítottnak, így a tételes adó befizetése mellett nem keletkezik ellátási jogosultságuk.

Nyugdíjas egyéni vállalkozók tb- és szocho-kötelezettsége

Az öregségi nyugdíjban részesülő egyéni vállalkozó nem minősül biztosítottnak, így nem terheli tb-járulékfizetési kötelezettség. Emellett a szocho alól is mentesül, függetlenül attól, hogy átalányadózást vagy szja szerinti adózást választ. Ez a mentesség kizárólag azokra az egyéni vállalkozókra vonatkozik, akik teljes öregségi nyugdíjban részesülnek. Azok, akik például korhatár előtti ellátást vagy rokkantsági ellátást kapnak, nem mentesülnek automatikusan a közterhek alól, az ő esetükben a jogosultságot egyedileg kell vizsgálni. Év közben nyugdíjassá váló egyéni vállalkozók esetében a tb- és szochofizetési kötelezettség a nyugdíjba lépés napjáig áll fenn. Attól az időponttól kezdődően, amikor a vállalkozó teljes öregségi nyugdíjra jogosulttá válik, mentesül a közterhek alól. A mentességet nem kell külön bejelentéssel igényelni, de a nyugdíjba vonulás időpontját a nyilvántartásokban pontosan rögzíteni kell.

Többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozók tb- és szocho-kötelezettsége

Ha az egyéni vállalkozónak heti 36 órát elérő munkaviszonya van, vagy más, biztosítással járó jogviszonnyal rendelkezik, akkor vállalkozóként nem minősül főfoglalkozásúnak. Ebben az esetben mentesül a minimum tb-járulék és szocho megfizetése alól, és kizárólag tényleges jövedelem esetén merül fel fizetési kötelezettség. Mivel a biztosítotti jogviszony nem az egyéni vállalkozásból ered, a vállalkozói tevékenység alapján pénzbeli ellátásra való jogosultság nem keletkezik. Ha a másik jogviszony megszűnik, és a vállalkozó emiatt főfoglalkozásúvá válik, onnantól kezdve kötelezővé válik a minimum tb-járulék és szocho megfizetése, valamint a vállalkozói tevékenység alapján is jogosultságot szerezhet társadalombiztosítási ellátásokra.