Áfa arányosítása pénzforgalmi elszámolás alkalmazása esetén
Olvasási idő: 4 perc
Egy gazdasági társaság pénzforgalmi elszámolást választott. A társaság áfaköteles és áfamentes tevékenységet is végez, ezért a levonható áfát arányosítja. Hogyan kell a levonható áfa arányosításakor helyesen eljárni? A kiegyenlítéskor ténylegesen levonhatóvá váló áfára kell elvégezni az arányosítást a kiegyenlítéskor érvényes levonási hányaddal, vagy a levonható áfa keletkezésekor (a számla teljesítési időpontjában) kell az arányosítást elvégezni és a pénzügyi rendezéskor ez a korábban már arányosított áfa kerülhet levonásra?
Az adólevonási jog keletkezésének időpontja, illetve gyakorlásának legkorábbi időpontja a pénzforgalmi elszámolás alkalmazása esetén elválhat egymástól. Míg az adólevonási jog keletkezésének időpontját a pénzforgalmi elszámolás keretei közt is az Áfa tv. általános szabályai szerint kell meghatározni, addig az adólevonási jog gyakorlásának kezdő időpontja kitolódik arra a napra, amikor a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany az általa eszközölt beszerzések, igénybe vett szolgáltatások adót is tartalmazó ellenértékét megtéríti.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) XIII. fejezete szerinti pénzforgalmi elszámolás lehetőségével élő adóalanynak számla befogadóként (vevőként) arra kell tekintettel lennie, hogy az értékesítő, eladó a pénzforgalmi adózás szabályait alkalmazza-e vagy sem.
Amennyiben igen, akkor az adólevonási jog a pénzügyi teljesítéskor (az ellenérték értékesítő általi kézhezvételekor) nyílik meg az Áfa tv. 119. §-a alapján, és az az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés b) pontja alapján gyakorolható is, ugyanis az adóalany a levonási jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában már abban az adómegállapítási időszakban gyakorolhatja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket megfizeti.
Abban az esetben, ha az értékesítő nem élt a pénzforgalmi elszámolás választásának lehetőségével, de a vevő pénzforgalmi elszámolást alkalmaz, adólevonási joga a teljesítés időpontjában keletkezik, az Áfa tv. 119. §-a alapján, azonban az adólevonási jog ugyanúgy az Áfa tv. már említett 196/B. § (2) bekezdés b) pontja alapján legkorábban az ellenérték megfizetésének időpontjában gyakorolható.
A levonási jog gyakorlásának fent jelzett időpontjától kezdve, az adott év és az azt követő év utolsó adómegállapítási időszakáig az aktuális bevallásban, gyakorolható [Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés b) pont]. Azzal, hogy amennyiben az Áfa tv. 5. számú melléklete szerinti arányosítást kell alkalmazni, akkor a levonási jog gyakorlásának időpontjában érvényes levonási hányadot kell figyelembe venni.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.
Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés).
Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az Áfa tv. 123. § (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az Áfa tv. 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani.
Az 5. számú melléklet szerinti, bevételarányos megosztás azon az elven alapul, hogy az adót az adóalany olyan arányban vonhatja le, amilyen arányt az adólevonásra jogosító tevékenységből származó ellenérték az összes (az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenységből származó) ellenértékhez viszonyítva képvisel. Ezzel az aránnyal számolva kell a tárgyidőszaki beszerzésekből az arányosításba vont előzetesen felszámított adóból a levonható részt kiszámítani.
Az arányosítás az Áfa tv. 5. számú melléklete szerint kétféle módszerrel végezhető.
Az egyik az ideiglenes megosztás, amelynek során az adóalany a tárgyévet megelőző évi végleges arányszámának alkalmazásával (ha rendelkezik ilyen arányszámmal) osztja meg az adót a tárgyévben, majd az év utolsó adómegállapítási időszakában a tárgyévi tényleges bevételei alapján kiszámítja a tárgyévre vonatkozó végleges arányszámot, és annak megfelelően kiszámítja a tárgyévben ténylegesen levonható adó összegét, és a különbözetet az év utolsó bevallási időszakáról benyújtandó bevallásában rendezi.
A másik módszer a göngyölítéses módszer, melynek alkalmazásával az adóalany az év minden adómegállapítási időszakában a valós, addig göngyölített adatai alapján számított arányban vonja le az adót. Ezen számítási módszer ismérve az, hogy a tárgyév egyes adómegállapítási időszakainak elszámolása során a képletben szereplő bevételeket, és az arányosításba bevont előzetesen felszámított adót is göngyölíteni kell. Az így kapott levonható adót az előző bevallási időszakban szintén ezzel a módszerrel meghatározott levonható adóval össze kell vetni, és amennyiben több levonható adó keletkezett a későbbi bevallási időszakban, akkor a különbözet lesz az arányosítással levonható adó. Abban az esetben azonban, ha kevesebb lett a göngyölítetten levonható adó, mint az elősző időszakban volt, akkor csökkentetni kell a levonható adót a különbözettel.
