Humán-egészségügyi tevékenység adózása
Olvasási idő: 5 perc
Az elmúlt években a tudományos fejlődés következtében jelentősen megnövekedett a különböző terápiák, eljárások száma, melyeket a köznyelvben egészségügyi szolgáltatásoknak hívnak és úgy hivatkoznak rá, de kérdéses, hogy adózási szempontból – különösen az általános forgalmi adó szempontjából – mik azok, amik egészségügyi szolgáltatásnak minősülnek.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85. § (1) bekezdés b)-c) pontja egyes humán-egészségügyi tevékenységeket a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel mentesít az általános forgalmi adó alól.
Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés b) pontja a szolgáltatás adómentességét ahhoz a feltételhez köti, hogy a szolgáltatást közszolgáltató és közszolgáltatói minőségében végezze. A levelében közöltek alapján feltételezzük, hogy a kérdéses esetben a szolgáltatást nyújtó az Áfa tv. értelmében nem minősül közszolgáltatónak, ezért az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása nem merül fel.
Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés c) pontja értelmében mentes az adó alól az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán-egészségügyi – ideértve természetgyógyászatot is – tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít.
Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés c) pontja a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 132. cikk (1) bekezdés c) pontjának megfeleltethető rendelkezést tartalmaz.
Az Európai Bíróság az egészségüggyel kapcsolatos áfa-mentességeket elsősorban a C-384/98. számú, a C-141/00. számú, illetve a C-307/01. számú ítéleteiben érintette. Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a Héa-irányelv 132. cikk (1) bekezdés c) pontjában foglalt „orvosi gyógykezelés”, illetve „egészségügyi ellátások” fogalma olyan szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek célja a betegségek és az egészségügyi zavarok diagnosztizálása, kezelése, és lehetőség szerint ezek gyógyítása. Abból azonban, hogy az „orvosi gyógykezeléseknek” és az „egészségügyi ellátásoknak” terápiás célokat kell szolgálnia, nem feltétlenül következik, hogy valamely szolgáltatás terápiás céljának különösen szűk értelmet kellene tulajdonítani.
Ugyanakkor a Bíróság gyakorlatát figyelembe véve az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában is csak olyan szolgáltatás lehet adómentes, amely terápiás célú, elsődlegesen az egyén egészségének megőrzésére irányul (diagnosztizálás, kezelés, és amennyiben lehetséges az egészségügyi rendellenességek gyógyítása). A humán-egészségügyi szolgáltatás fogalma nem terjed ki arra az egészségügyi tevékenységre, amelyet nem diagnosztizálási, kezelési és ez által nem a betegség vagy egyéb egészségügyi rendellenesség gyógyításának céljával végeznek. Amennyiben a szolgáltatás jellemzői, körülményei alapján a szolgáltatás végzésének elsődleges célja nem az egészség megőrzése – ideértve annak fenntartását és helyreállítását is – a szolgáltatás humán-egészségügyi szolgáltatásként nem lehet adómentes.
Fontos, hogy az adómentesség szempontjából nem a tevékenység besorolása a döntő, hanem a tevékenység minősége, azaz, hogy terápiás célt szolgáljon és humán-egészségügyi, paramedicinális hivatás keretében kerüljön sor az ellátás nyújtására. Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. nem tartalmaz TEÁOR, TESZOR, illetve ÖVTJ szerinti felsorolást sem arra vonatkozóan, hogy mely tevékenységek tekinthetőek az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés c) pontja alapján adómentesnek, ezért az eset összes körülményének, illetve a tevékenységre vonatkozó részletes információk birtokában az adóalany tudja megállapítani, hogy a konkrét esetben fennállnak-e az ismertetett feltételek, és így az adómentesség alkalmazható-e az adott tevékenységre.
A szolgáltatás adómentességének, illetve adókötelezettségének megállapításához nem csak a szolgáltatás célját, tartalmát szükséges vizsgálni, hanem az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott „személyi feltételek” fennállását is.
Az Áfa tv. 85. § (3) bekezdése szerint abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tevékenység
- gyakorlását jogszabály – ide nem értve az önkormányzati rendeletet – hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét;
- képesítéshez kötött, és jogszabály – ide nem értve az önkormányzati rendeletet – kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.
A szolgáltatás tartalmán túl tehát az adómentesség további feltétele az, hogy az azt nyújtó a jogszabályok által esetlegesen megkívánt hatósági engedély birtokában végezze a tevékenységet, illetve megfeleljen a képesítési követelményeknek is.
Fentiekből következően a humán-egészségügyi szolgáltatás fogalma arra az egészségügyi tevékenységre terjed ki, amelyet diagnosztizálási, kezelési és ezáltal a betegség vagy egyéb egészségügyi rendellenesség gyógyításának céljával végeznek. Amennyiben a szolgáltatás jellemzői, körülményei alapján a szolgáltatás végzésének elsődleges célja az egészség megőrzése – ideértve annak fenntartását és helyreállítását is – a szolgáltatás humán-egészségügyi szolgáltatásként lehet adómentes.
Amennyiben a konkrét szolgáltatás nyújtása kapcsán megállapítható, hogy az elsődlegesen betegség vagy egészségügyi rendellenesség kezelésére vagy gyógyítására, illetve az egészség fenntartására, betegség megelőzésére irányul, úgy – valamennyi egyéb feltétel teljesülése esetén – az adott szolgáltatás az Áfa tv. 85. § (1) bekezdésének c) pontja alapján adómentes szolgáltatásként minősíthető.
