Pénzforgalmi elszámolást alkalmazó szállító fordított áfás számlázása
Olvasási idő: 3 perc
Egy pénzforgalmi elszámolást alkalmazó szállító fordított áfás számlát állít ki. A számlát befogadó fél a teljesítés időpontja szerinti áfa bevallásba bevallja fizetendő áfát. Bevallási időszakon belül a számla részben, vagy egyáltalán nem kerül kiegyenlítésre. Ebben az esetben a levonható áfa mikor kerülhet be az áfa bevallásba? Mi a helyes eljárás?
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 196/B. § (2) bekezdése szerint abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási jogával (pénzforgalmi elszámolást választ),
a) az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után – ide nem értve a termék 10. § a) pontja és 89. §-a szerinti értékesítését, valamint azon termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat, amelyekre az adóalany a törvény Második részében meghatározott más különös rendelkezéseket alkalmazza – az általa fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg;
b) termék beszerzéséhez – ide nem értve a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésnek megfelelő beszerzést –, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adó levonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában legkorábban abban az adómegállapítási időszakban gyakorolja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részére terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megfizeti.
A pénzforgalmi elszámolás speciális szabályai ebből következően nem vonatkoznak a fordított adózású ügyletekre; abban az esetben, ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany fordított áfás számlát állít ki, azon a „pénzforgalmi elszámolás” jelölés nem szerepeltethető.
A számlát befogadó adóalanynak a fordított adózás általános szabályait kell alkalmaznia.
Az Áfa tv. 60. §-a szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.
Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdése szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti
a) a 120. § b) pontja, c) pont cb) alpontja szerinti, az ugyanezen adómegállapítási időszakban keletkezett levonható előzetesen felszámított adó,
b) az a) pont alá nem tartozó, az ugyanezen adómegállapítási időszakban vagy ezt megelőzően, de legfeljebb ezen adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adó
összegével.
Tekintettel arra, hogy a fordított adózású ügyletekhez kapcsolódó adó levonására vonatkozóan az Áfa tv. 120. § b) pontja tartalmaz rendelkezést, az adólevonási jog ilyen esetben nem halasztható (nem alkalmazható a „kétéves szabály”).
Az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.
Ezek alapján fordított áfás számla befogadója, amennyiben jogosult az általános forgalmi adó levonására, az általa fizetendő adóként megállapított adót kizárólag abban az időszakban helyezheti levonásba, amelyben az adófizetési kötelezettsége is keletkezik az ügylettel kapcsolatban.
