A proforma bizonylatok szabályai
Olvasási idő: 5 perc
A Közösségi ügyletek során rendszeresen előfordul, hogy a terméket beszerző adóalanyok csak egy díjbekérőt, proforma számlát kapnak, és ez alapján fizetik ki a megrendelt terméket, vagy fizetnek előleget a beszerzéssel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy ezek széles körben alkalmazott megoldások, valamint a proforma nyomtatványon is szerepelhet a számla megnevezés, így kérdéses, hogy hogyan kell kezelni az ilyen ügyleteket, hogyan járnak el helyesen az adózók.
A proforma számla (díjbekérő) egy olyan bizonylat, nyomtatvány melyet megrendelést követően az eladó küld a vevő részére, ami alapján a vevő kifizetheti az általa rendelt termék vagy szolgáltatás ellenértékét. Bár a proforma vagy díjbekérő néven kiállított bizonylat külalakban és tartalomban is nagyon hasonlít a számlához, valójában nem számla, ezért elszámolásra, Áfa visszaigénylésre nem alkalmas. Fontos, hogy a proforma-ra nem vonatkoznak a számlázási szabályok és semmilyen tartalmi előírása sincs.
Főszabályként – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 59. § (3) bekezdésében szereplő esetet kivéve – előlegfizetés címén adókötelezettség csak abban az esetben keletkezhet, ha az adó fizetésére a teljesítésre kötelezett adóalany köteles, azaz – főszabályként – olyan esetekben, amikor az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti (például a Közösségen belüli termékbeszerzés esetén) az Áfa-törvény 59. §-a alapján adókötelezettség nem keletkezik.
Ezen szabályok alapján tehát sem a kapott proforma, sem az előlegfizetés ténye még nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget közösségen belüli termékbeszerzésre tekintettel.
Az Áfa tv. 62. §-a alapján termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására e törvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók.
Az Áfa tv. 63. § (1) bekezdése szerint termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.
Az Áfa tv. 63. §-a értelmében tehát a Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az adókötelezettség keletkezésének a napja a számla kibocsátásának napja, vagy legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napja lesz (azaz semmiképpen nem az adott ügylet teljesítésének a napja).
Közösségi termékbeszerzés esetén is fontos, hogy az Áfa tv. 119. §-a szerint az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor az ügyletre vonatkozó fizetendő adót meg kell állapítani. Ha tehát az adóalanynak a 63. § alapján a számla kibocsátásának napján keletkezik adókötelezettsége, akkor a levonási joga is ugyanazon a napon nyílik meg. Ha pedig a teljesítés napját követő hónap 15-én keletkezik az adófizetési kötelezettség, akkor az adólevonási jog is ugyanekkor nyílik meg, vagyis csak a teljesítés napját követő hónapot tartalmazó adóbevallás során.
Amennyiben a proforma/díjbekérő kiegyenlítése alapján megtörtént a teljesítés, azonban még nem kapott számlát az adóalany, akkor a teljesítés napját követő hónap 15-én keletkezik az adófizetési kötelezettség és azzal együtt a levonási jog is megnyílna. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az Áfa tv. 127. § ba) pontja szerint az, hogy az ügylet teljesítését tanúsító számla az adóalany személyes rendelkezésére álljon. Tehát az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés ba) pontja alapján Közösségen belüli beszerzés esetén kizárólag az ügylet teljesítését tanúsító számla alapján lehet gyakorolni az adólevonási jogot, szemben az egyéb fordított adózású ügyletekkel (például a külfölditől igénybe vett fordított adózású szolgáltatással), ahol olyan más hiteles dokumentum is megfelelő bizonylat az adólevonásra, amelyből megállapítható az ellenérték, az adóalap összege.
Amennyiben a számlával még nem rendelkezik abban a bevallási időpontban, amikor a fizetendő adót meg kell állapítania, akkor csak fizetendő adót tud szerepeltetni az adóbevallásban, levonható adót nem. A számla megérkezésekor a levonási jogot az Áfa tv. 153/A. § szabályi szerint tudja érvényesíteni.
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban: Héa irányelv) számlaadási kötelezettséget tartalmazó rendelkezései (220. cikk) szerint minden adóalany köteles biztosítani, hogy az általa teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról, illetve az ezek teljesítését megelőzően átadott pénzösszegről (előlegről) akár saját maga, akár az ő megbízásából a partnere, vagy az ő képviseletében harmadik fél számlát bocsásson ki.
A belföldi teljesítésű helyű Közösségen belüli termékbeszerzés utáni adó levonására jogosító számlát az Áfa tv. 158/A. § (1) bekezdés és a (4) bekezdése és a Héa irányelv megfelelő cikke szerint az indulási tagállam szabályai – és ottani adószáma – alatt kell, hogy kibocsássa az eladó, ami – annak ellenére, hogy a számla tartalmi kellékei elméletileg uniós szinten megegyezőek – nem lesz feltétlenül azonos minden részletszabályában a Magyarországon elvárt számlával.
Ez azonban nem jelent problémát, tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 168. § (3) bekezdése szerint: „Nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany esetében számla a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása teljesítését tanúsító olyan okirat is, amely a Közösség azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, tartalmában megfelel – e tagállam joga szerint – a Héa-irányelv 226–231. és 238–240. cikkeinek.” Ebből következően a Közösségen belüli termékbeszerzés esetében az adólevonásnak nem lehet akadálya, ha a más tagállami adóalany által az értékesítésről kibocsátott számla nem felel meg mindenben a magyar áfaszabályozás által meghatározott feltételeknek, de a Héa irányelv 226–231. és 238–240. cikkeinek az adott tagállam joga szerinti értelmezés, szabályozás szerint megfelel.
