Mit fizet a szünetelő egyéni vállalkozó?

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evectv.) 2021. július 1-jétől hatályos 18. § (1) bekezdése alapján az egyéni vállalkozó a tevékenységét főszabály szerint legalább egy hónapig és legfeljebb három évig szüneteltetheti. Itt említem meg, hogy azoknál az egyéni vállalkozóknál, akik a vállalkozói tevékenységük szüneteltetését 2021. július 1-jét megelőzően jelentették be, a szünetelés maximális időtartama két év volt.
Az egyéni vállalkozók nyilvántartását a NAV vezeti, ezért az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelését elektronikusan a NAV-hoz kell bejelenteni a Webes Ügysegéden keresztül.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenysége szünetelését akár már a tevékenység megkezdésének bejelentésével egyidejűleg bejelentheti.

Fontos szabály, hogy a szünetelés kezdő napja nem lehet korábbi a bejelentést követő napnál.

Továbbá az Evectv. 18. § (2) bekezdése alapján szünetelés kezdő napja a bejelentést követően nem módosítható.
A szüneteltetés végén a tevékenység folytatását is be kell jelenteni.

Ha a 3 év elteltével az egyéni vállalkozó nem jelenti be az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását vagy megszüntetését, akkor a szünetelés kezdőnapját követő 3 év elteltét követő napon a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága a törvény erejénél fogva megszűnik.

Bevallási kötelezettségek

Hangsúlyos, hogy a tevékenység szünetelésének bejelentése alapján az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó adóbevallást nem kell benyújtania a magánszemélynek, ha ezen tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette (ideértve azt is, hogy a szünetelés bejelentését megelőzően vállalt kötelezettség alapján sem folytat egyéni vállalkozói tevékenységet), azonban ettől függetlenül a szünetelés időszakában is be kell vallania az adóévben:

• kisvállalkozói kedvezménnyel,
• fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeggel,
• foglalkoztatási kedvezménnyel,
• kisvállalkozások adókedvezményével

kapcsolatos adófizetési kötelezettségét.

Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét az adóév utolsó napján szünetelteti, a bevallásában kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címén a jövedelmét (bevételét) nem csökkentheti, nem érvényesítheti a kisvállalkozások adókedvezményét.
A szünetelés időszakában továbbá költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) nem számolhat el.

Ha a magánszemély folytatja az egyéni vállalkozói tevékenységét, akkor a szünetelés ideje alatt felmerült elengedhetetlen kiadásait a folytatás évében a költségei között elszámolhatja és a szünetelés ideje alatt beszerzett tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzési árának értékcsökkenési leírását elkezdheti.

A jelenlegi szabályok alapján a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a szünetelés ideje alatt befolyt bevételét, illetve felmerült kiadását a szünetelés megkezdése adóévéről szóló adóbevallásában veszi figyelembe.

Az ilyen módon befolyt vállalkozói bevételből a jövedelmet csak a bevallásban kell megállapítani és az adót is csak a bevallásban kell megfizetni.
Tekintettel arra, hogy elterjedt az a gyakorlat, hogy az egyéni vállalkozók egy adóéven belül többször rövidebb időszakokra szüneteltetik a tevékenységüket, így szükségessé vált a szünetelésre vonatkozó szabály oly módon történő módosítása, amely lehetővé teszi a szünetelés(ek) ideje alatt befolyt bevételeknek és felmerült kiadásoknak az év közbeni, általános szabályok szerinti figyelembevételét.

A módosítás alapján a szünetelés kezdő napjától az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt ellenérték (bevétel), illetve igazoltan felmerült kiadás a szünetelés megkezdését megelőző napon megszerzett vállalkozói bevételnek, illetve vállalkozói költségnek minősül.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.)  2024. január 1-jétől hatályos 57. § (5) bekezdése alapján a szünetelés kezdő napjától az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódóan a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig:

• befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdését megelőző napon megszerzett vállalkozói bevétel,
• igazoltan felmerült kiadás a szünetelés megkezdését megelőző napon elszámolható

vállalkozói költség.

Átmeneti rendelkezés alapján a módosított Szja tv.  57. § (5) bekezdését a 2023. december 31-ét követően megkezdett szünetelés esetében kell alkalmazni.

A 2024. január 1-jén folyamatban lévő szünetelés esetén a 2023. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.

Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség

A biztosítási és járulékfizetési kötelezettségről, a fizetendő járulék mértékéről rendelkező szabályokat a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) tartalmazza.

A Tbj. 31. § 2023. szeptember 1-től hatályos rendelkezése alapján az egyéni vállalkozó a biztosítási jogviszony szünetelése alatt is szerezhet jövedelmet a szünetelés előtt folytatott tevékenységével összefüggésben. A biztosítás szünetelése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet, (az olyan bevételt, amelyből jövedelmet kell megállapítani), úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére, megszerzésére a szünetelés kezdő napját megelőző napon került volna sor.

Új szabály, hogy ha a szünetelés nem áll fenn a hónap minden napján, akkor nem lehet arányosítást alkalmazni, vagyis a társadalombiztosítási járulékot a minimálbér havi összege után kell megfizetni a szüneteléssel nem érintett napokra.
Abban az esetben viszont, ha az egyéni vállalkozó a szünetelést már 2023-ban megkezdte, a járulékkötelezettség megállapítása során még alkalmazhatóak a 2023. december 31-én hatályos – „harmincadolásra” vonatkozó – szabályok.

„Harmincadolás” szabályai

Kérdésként merült fel, hogy hogyan kell meghatározni a tevékenységét (kamarai tagságát) szüneteltető egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó alapját, ha a szünetelés kezdő és záró hónapjában van „harmincadolás”-ra okot adó körülmény is?
A Tbj. 40. § (4) bekezdése és 42. § (2) bekezdése tartalmazza azokat a körülményeket, amelyek fennállása alatt az egyéni vállalkozó nem köteles a járulékfizetési alsó határ után társadalombiztosítási járulékot (továbbiakban: járulék) fizetni.
Ha a „harmincadolás”-ra okot adó körülmények (pl. táppénz folyósítása, heti 36 órás munkaviszony fennállása, tevékenység megszüntetése) a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni [Tbj. 40. § (5) bekezdés, 42. § (10) bekezdés].

2024. január 1-jétől a szünetelésre tekintettel csak akkor mentesül az egyéni vállalkozó a minimum járulék megfizetése alól, ha a szünetelés a hónap minden napján fennáll.

Amennyiben a szünetelés hónap közben kezdődik vagy fejeződik be, úgy a „harmincadolás”-ra” vonatkozó szabály 2023. december 31-ét követően indult szünetelések esetében már nem alkalmazható.
Lényeges, hogy a „harmincadolás”-ra okot adó körülmény fennállásakor nem a kieső időre eső összeget vonjuk le a minimálbérből, hanem a kieső idővel nem érintett napok számával szorozzuk meg a minimálbér harmincad részét.

További kérdésként merült fel, hogy a „harmincadolás”-ra okot adó körülmény fennállásakor a szünetelés napjaival is meg kell-e szorozni a minimálbér harmincad részét, tekintettel arra, hogy ezeken a napokon a Tbj. 16. § alapján a biztosítás szünetel?

A válasz az, hogy igen.

A Tbj. 40. § (4) bekezdés f) pontja alapján a járulékfizetési alsó határ után az egyéni vállalkozó csak akkor nem köteles megfizetni a járulékot, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét a tárgyhó egészében szünetelteti, így amennyiben csak tört hónapban szünetel a tevékenység, akkor főszabályként a teljes hónapra meg kell fizetni a minimálbér után a járulékot.
Ettől eltérően csak azok a napok mentesülnek a minimum járulékfizetés alól, amelyeken a „harmincadolás”-ra okot adó egyéb körülmény merül fel (pl.: táppénz, heti 36 órás munkaviszony), az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése azonban nem tekintendő a „harmincadolás”-ra okot adó körülménynek.
Ebből következően a harmincad szabály alkalmazásakor tehát a minimálbér harmincad részét a „harmincadolás”-ra okot adó körülménnyel nem érintett napokkal kell megszorozni, így a szünetelés napjaival is.
Továbbá azokon a napokon, amikor az egyéni vállalkozói tevékenység szünetel a Tbj. 16. § f) pontja alapján a biztosítás is szünetel, ezért ezekre a napokra meg kell fizetni az egészségügyi szolgáltatási járulékot is. Ebből következik, hogy ha magánszemély más jogviszonyában, például munkaviszonyban nem biztosított, vagy egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult, akkor egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie.