EKHO szerinti adózás: 2026-ban is kedvező lehetőség

Az említett feltétel annyit jelent leegyszerűsítve, hogy előzetesen annak a meghatározása szükséges, hogy a magánszemély adózó tevékenysége benne foglaltatik-e az EKHO szerinti tevékenységek körébe vagy nem. Ha nem, akkor egy másik kezdőlépést kell keresni, ami már jelenthet esetlegesen egyéni vállalkozói vagy adószámos magánszemélykénti vállalkozói tevékenységet. Az EKHO, azaz egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás törvényi szabályaiban a 2005. évi CXX. törvény az irányadó. Az EKHO szerinti tevékenységi körök a hivatkozott törvényhely 3. § (3) bekezdésében vannak részletesen felsorolva. 

Közterhek megfizetése

Kiindulási pont az, hogy az EKHO szerint adózónak rendelkeznie kell olyan jövedelemmel, amely után az általános szabályok szerint fizeti meg a közterheket (az EGT-államban biztosított személy a magyar személyi jövedelemadót), mely jövedelmek a következőek lehetnek:

• a munkaviszonyból származó,
• egyéni vállalkozóként a vállalkozói kivét, továbbá
• társas vállalkozás tagjaként a személyes közreműködés ellenértéke, valamint
• egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként vállalkozási, megbízási szerződés alapján kapott ellenérték, ami nemcsak a felsorolás szerinti foglakozásoknak megfelelő tevékenységből származhat, hanem bármely tevékenységgel megszerezhető, ha annak adóját és járulékait az Szja törvény, illetőleg a Tbj. törvény szerint fizeti meg a magánszemély vagy pedig a kifizető. 

Csak EKHO szerinti adózás önmagában nem lehetséges. Az EKHO szerinti adózást illetően előzetesen két feltételnek kell együttesen megfelelni.

 Az egyik az általános szabályok szerinti közterhek megfizetése, a másik pedig a tevékenységi kör végzése, összefüggésben a törvényi hivatkozással. Tehát az EKHO egy speciális adózási mód, amely csak bizonyos adózói körben alkalmazható. De amennyiben az adózó megfelel az előzetes feltételeknek, akkor ezt a kedvező adózási lehetőséget célszerű értelemszerűen ki is használni.

Az EKHO lényege, hogy havi szinten megfizetésre kerüljenek a közterhek. 

Ebben irányadó a mindenkori minimálbér, amikor a minimálbér feletti összeg elszámolható az EKHO szabályai szerint, feltéve, ha a tevékenység beletartozik az EKHO szerinti körbe. 2026. január elsejétől változott a minimálbér összege, így az EKHO esetében is már az új minimálbér összegével kell számolni, amely 322 800 forintra emelkedett. Az is lehetséges, hogy az adózó havi szinten nem éri el a minimálbér összegét, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lenne lehetséges az EKHO alkalmazása az érintett kifizető felé. A törvényi oldal viszont szabályozza a lehetséges kifizetés nagyságát. 

Törvényi oldalról irányadó a 3. § (4) bekezdése, amely visszahivatkozik a (2) bekezdésben említett összeghatárra
a)  évi 60 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét,
b)  az a) pontban meghatározott feltétel hiányában az évi 60 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel,
c) nyugdíjas esetében – az a)–b) pontokban foglaltaktól függetlenül – évi 60 millió forint.
Az évi 60 millió forintig terjedő EKHO szerinti bevétel tehát akkor alkalmazható, ha az adózó rendelkezik havi szinten legalább a minimálbér összegével a jogviszonya alapján. Amennyiben a havi szintű bevétele alacsonyabb összegű lenne, mint az érvényben levő minimálbér, akkor is lehetséges esetében az EKHO szerinti adózás, de a hivatkozott törvényhelyhez igazodóan csak az arányosítás szabályainak betartásával. Természetesen ez annyit is jelent, hogy az adózó ebben az esetben nem tudja kihasználni az éves szintű 60 milliós keret nyújtotta lehetőséget.
Megjegyzendő, hogy a hivatkozott jogszabályhely szerinti (4) bekezdés további rendelkezéseket is tartalmaz az EKHO szerinti lehetséges kifizetésekre vonatkozóan. Azért is fontos a jogszabályhely alapos vizsgálata, mert az EKHO adózás elsősorban a művészeti tevékenységet és a sporttevékenységet alkalmazó adózókat érinti. 

EKHO választása egyéni vállalkozói jogviszony, KATA és átalányadózás eseteiben

Gyakran felmerülő kérdés, hogy az egyéni vállalkozói jogviszonyban lévők is választhatják-e az EKHO szerinti adózást. 

Elvileg ennek nem lenne akadálya, mivel törvényi oldalon az egyéni vállalkozói jogviszony esetén is megnyílik az EKHO szerinti adózási lehetőség, feltévé, ha a törvényi feltételek előzetesen teljesülnek. 
Ahhoz, hogy az egyéni vállalkozó a kifizetőjével megállapodásra jusson az EKHO szerinti adózást illetően, előzetesen két feltételnek kell együttesen teljesülnie. Elsőként irányadó az Szja törvény (1995. évi CXVII. törvény), melynek értelmében az Szja szerint adózó egyéni vállalkozó abban az esetben választhatja az EKHO-t, amennyiben a nyilvántartásában levő tevékenységei szerepelnek az EKHO törvény (2005. évi CXX. törvény) 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozások között. Amennyiben igen, akkor a hivatkozott jogszabályhely 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján az egyéni vállalkozó elvileg vállalkozási szerződést köthet a kifizetőjével.  További, azaz második feltétel, hogy az egyéni vállalkozónak vállalkozói kivéttel is rendelkeznie kell, mégpedig olyan szintű jövedelemmel, melynek alapján a közteherviselési kötelezettségének az általános szabályokhoz igazodóan eleget tud tenni.
Az átalányadózás szerinti egyéni vállalkozó esetében viszont nem létezik vállalkozói kivét, ebből következően az EKHO választására vonatkozó együttes feltétel nem teljesül, azaz az átalányadózó egyéni vállalkozó nem választhatja az EKHO szerinti adózást. A KATA szerinti jogviszonyban pedig nincs közteher-fizetési kötelezettség, ebből adódóan a KATA szerinti jogviszonyban sem lehetséges az EKHO szerinti adózás alkalmazása.

Adózói nyilatkozat a kifizető felé

Az EKHO szerinti adózás nem bír kötelező jelleggel akkor sem, ha a feltételek előzetesen együttesen is fennállnak. Az EKHO így csak egy adózási lehetőség a felek között (kifizető és az adózó között), amely a felek közös döntése alapján jöhet létre. Azonban az EKHO alkalmazásának feltétele adójogi oldalon az is, hogy az EKHO szerinti jogviszony esetén létezzen kifizető, tehát nem lehetséges az EKHO külföldi megbízó vagy magánszemély oldaláról történő megbízások eseteiben sem.
Az EKHO tekintetében szükséges még a magánszemély előzetes írásos nyilatkozata a kifizető felé, a még nem számfejtett összegre, amely nyilatkozat bármikor vissza is vonható. A kifizetőnek a nyilatkozatban foglaltak szerint kell eljárnia, annak esetleges visszavonásáig. A nyilatkozatot illetően nincs formanyomtatvány, azt a magánszemély készíti el és adja át a kifizetőnek. A nyilatkozat lényeges eleme, hogy a magánszemély egyértelműen közölje, mekkora összegű bevétele után kéri az EKHO szerinti adózás megállapítását, amely nyilatkozatot az adóév során a magánszemély bármikor megteheti. Tehát az EKHO szerinti jogviszony kezdése évközben is lehetséges. Az EKHO szerinti jogviszony gyakorlatilag az írásos jognyilatkozat átadásával jön létre a kifizető felé, amelynek további lényegi eleme a még nem számfejtett összeg (EKHO alap) meghatározása.

EKHO szerinti adófizetési kötelezettség, bevallási gyakoriság

Az EKHO vitathatatlan előnye a kedvező adófizetési kötelezettség. A hangsúly a „kedvező” lehetőségen van, amely annyit jelent, hogy „kedvező” adókulcsok szerint lehet az adófizetési kötelezettséget teljesíteni. Az EKHO adókötelezettsége oldalán az EKHO adója 15%, amely úgy oszlik meg, hogy 9,5% az Szja, a Tb járulék pedig 5,5%. Viszont az EKHO szerint fizetett Tb járulék a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokba nem számít bele, így pl. táppénzre vagy más egyéb pénzbeli ellátásra sem jogosít. Ugyanakkor a befizetett Tb. járulék esetén az EKHO szerint adózó a Tb. ellátásokra már jogosultságot szerez. Megjegyzendő, hogy nyugdíjas esetén csak a 9,5% Szja fizetési kötelezettség keletkezik, azaz nyugdíjas nem fizet Tb járulékot. Ugyanez vonatkozik az EGT állambeli magánszemélyek eseteiben is, amennyiben EKHO szerinti adózást alkalmazzák a felek. A magánszemély adózó esetében a levont 9,5% Szja értelemszerűen személyi jövedelemadónak minősül.

A levont adót (Szja) és járulékot (Tb) a kifizető számfejti, vonja le, az adóhatóság felé bevallási és befizetési kötelezettséggel. Lehetőség van arra is, hogy a magánszemély adózó rendezi az adókötelezettségét a NAV felé, de akkor erről előzetesen nyilatkoznia kell, azaz az erre vonatkozó közlését az írásos nyilatkozatának tartalmaznia kell. Ebben az esetben a bevallását a magánszemély saját maga készíti el azzal, hogy a bevallási és befizetési kötelezettségének negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-ig kell teljesítenie.