Az új kata szakmák szerint: taxisok és ételfutárok
Olvasási idő: 7 perc
Az elmúlt napok eseményei alapján köztudottnak mondható, hogy 2022. szeptember 1-jétől csak a főfoglalkozású egyéni vállalkozók választhatják a katát és a katát választó egyéni vállalkozók kizárólag természetes személyek részére értékesíthetnek és nyújthatnak szolgáltatásokat. Az eddigi vélekedés szerint a kivételezettnek számító taxisoknak a régi kata és az átalányadó is jó megoldás lehet. Teljesen más a helyzet a covid-járvány óta ugyancsak figyelem középpontjában álló futárokkal.
A taxisok
A taxisok, vagyis a taxis személyszállítást végző egyéni vállalkozók fő szabály szerint továbbra is választhatják a kisadózást, azonban amennyiben „mellékállású” (azaz heti 36 órát elérő munkaviszony melletti) vagy nappali tagozatos hallgató, vagy Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóként szeretné a továbbiakban is végezni a vállalkozást, akkor a KATA helyett más adózási formát kénytelen választani.
Figyelemmel arra azonban, hogy az átalányadóról szóló törvényben a 80 százalékos költségelszámolási kulcs alá került besorolásra ezen tevékenység, így ez kellő alternatíva lehet a KATA helyett.
A futárok
Tekintettel arra, hogy ezen tevékenységre sem az átalányadó, sem az Ekho törvény nem ad kedvezményes szabályozást, így az ide tartozó egyéni vállalkozók vagy szja szerinti egyéni vállalkozóként folytatják a továbbiakban tevékenységüket, vagy az átalányadózás általános szabályai szerint, azaz 40 százalékos költségelszámolás figyelembevételével.
Bármilyen tevékenységet is folytasson egy egyéni vállalkozó fontos tisztában lenni a lehetőségekkel, hiszen esetenként akár minimális adminisztrációs teher emelkedésével lényegesen nagyobb arányú jövedelemre tehet szert, avagy jelentősebb járadékalapot tud felhalmozni, mely egy gyermekvállalás előtt álló magánszemély esetében komoly anyagi különbséget jelenthet.
Az átalányadó lehetősége (összefoglalva)
Az átalányadó az első számú olyan alternatívája a kisadózásnak, melyben egyszerre érvényesül a kifizetők felé való számlázási képesség, az egyszerűbb adminisztráció és a költséghatékonyság, kiegészítve a különféle szja kedvezmények igénybevételi lehetőségével.
Szilágyi Anita közgazdász 3 új videóját "régi kata, új kata" témakörökben elérheted már a díjmentes Demo fiókban!
Az egyéni vállalkozó átalányadózására vonatkozó részletszabályok a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 50-57. §-ban találhatóak.
Az Szja tv. 50. § nevesíti, hogy mely egyéni vállalkozók jogosultak élni az átalányadózás lehetősségével, azaz milyen feltételek fennállása esetén választhatják ezt az adózási formát. Ide tartozóan a korábbi fix összegű értékhatár helyett az éves minimálbér adott szorzata (az éves minimálbér tízszerese, illetve ötvenszerese) határozza meg az adott évi limitet.
Az átalányadóra vonatkozó 2022. január 1-től hatályos módosításokkal a jogalkotó nem titkolt célja volt, hogy a bevételi értékhatár növelésével egy, a kisadózó vállalkozók tételes adójával (továbbiakban: KATA) szemben versenyképes alternatívát kínáljon, ez által is visszavezetve a „normál” adózás – vagy inkább társadalombiztosítás – rendszerébe az egyéni vállalkozókat. Éppen ezért a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: régi KATA tv.) 25. § (5) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó a KATA szerinti adóalanyisága megszűnése bejelentésével(!) egyidejűleg az átalányadózására vonatkozó rendelkezések alkalmazására is nyilatkozatot tehet, feltéve, hogy a bejelentés időpontjában megfelel az Szja tv-ben foglalt valamennyi feltételnek.
Az átalányadó kiindulási alapja – mely egyben a társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó alapját is adja – maga az átalányban megállapított jövedelem, azaz a megszerzett bevétel csökkentve a törvény által meghatározott költséghányaddal.
A jövedelem a bevételből a törvény által nevesített tevékenységek szerint különböző mértékben meghatározott költséghányad levonásával állapítható meg; melynek figyelembevételekor nem a bejelentett tevékenység az irányadó, hanem az, hogy az egyéni vállalkozónak mely tevékenységből származott valójában bevétele.
Ennek alapján az Szja. tv. 53. § értelmében az egyéni vállalkozó, vagy 40%, vagy 80%, vagy 90% költséghányaddal csökkentheti a vállalkozásból származó bevételét; melynek során megszűnik annak jelentősége, hogy kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősül-e avagy sem.
Azaz a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4. § 11. pont alapján definiált saját jogú nyugdíjas személy, illetve az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, semmiben sem tér el a más módon tevékenységet folytatóktól.
A fentiek értelmében az átlag átalányadózó egyéni vállalkozó jövedelmének 40 százalékát tekintheti költségnek, míg az Szja tv. 53. § (2) bekezdésben taxatív módon felsorolt tevékenységet végző – akkor is, ha e mellett kereskedelmi tevékenységet is végez – 80 százalékot számolhat el; ugyanakkor a kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a bevételének 90 százalékkal számolhat költségként.
Fontos megjegyezni, hogy az Szja. tv. 47. § (4a) bekezdés értelmében az átalányadózást választó egyéni vállalkozó az éves minimálbér felét el nem érő jövedelme tekintetében mentesül a személyi jövedelemadó alól.
Figyelemmel arra, hogy átalányadózás esetén a biztosított egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot a Tbj. 40. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az átalányban megállapított jövedelem után fizeti meg, így a személyi jövedelemadó alól mentesített jövedelem a járulékfizetési kötelezettség alól is mentesítésre kerül.
Ezt az engedményt tekinthetjük egy újabb „közteher csökkentő tételnek” a már ismertetett költséghányad kulcsokon felül.
Azonban ennél a sajátos adózási formánál is érvényes az az általános szabály, miszerint amennyiben a főfoglalkozású vállalkozó járulékfizetési kötelezettség alá eső jövedelme nem éri el a minimálbért, úgy a Tbj. 40. § (1) bekezdés 2. mondata értelmében a társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér.
A Tbj. 42. § (1) bekezdés értelmében a több biztosítási jogviszonnyal rendelkező személynek valamennyi jogviszonyában meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapja után.
Ennek alapján egy „mellékállású” – azaz a heti 36 órát elérő munkaviszony melletti – egyéni vállalkozónak a társadalombiztosítási járulék alapja az átalányban megállapított jövedelme – függetlenül attól, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás akár több, kevesebb órás jogviszonyból tevődik össze.
Amennyiben ehhez hozzá számítjuk a mentesített keretösszeget, akkor az átalányadózás versenyképes alternatíva lehet a kisadózással szemben.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (továbbiakban: Szocho tv.) 6. § (1) bekezdése szerint az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után terhelő adó alapja az átalányban megállapított jövedelem, azaz – hasonlóan a társadalombiztosítási járulékhoz – a vállalkozó kizárólag a mentesített értékhatár feletti jövedelmére köteles szociális hozzájárulási adót fizetni.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy amennyiben a főfoglalkozású vállalkozó adóköteles jövedelme nem éri el a minimálbért, úgy a szociális hozzájárulási adó alapja a Szocho tv. 8. § (3) bekezdése szerint legalább a minimálbér 112,5 százaléka (!).
Az ismertetett közterhek mellett fontos kiemelni, hogy a KATA-val szemben az egyéni vállalkozó átalányban megállapított jövedelme az összevont adóalap része, és mint ilyenre a különböző személyi jövedelemadó kedvezmények (lásd. személyi kedvezmény, első házas kedvezmény, családi kedvezmény vagy, a négy vagy több gyermeket nevelő anyák kedvezménye) is érvényesíthetőek.
