Kivások lehetőségei az iparűzési adókötelezettség teljesítése során
Olvasási idő: 10 perc
A Kiva törvény a kisvállalati adó hatálya alá bejelentkezett adóalanyok számára jelentős adminisztrációs egyszerűsítést biztosít azáltal, hogy többféle közteher kötelezettség teljesítése alól mentesít. Ezek között azonban nem szerepel a helyi iparűzési adó, az építményadó, a telekadó és a gépjárműadó.
A megszorítás oka az általános szabály alól kivett közterhek sajátosságaiban lelhető fel. A helyi adók ugyanis az önkormányzatok bevételét képezik, a felsorolt adónemek – a helyi iparűzési adó kivételével – vagyoni típusú adónemek, ugyanakkor a kisvállalati adó rendeltetésénél fogva jövedelem típusú adókat vált ki.
A helyi iparűzési adókötelezettség teljesítése
A kisvállalati adó alanya a Htv. alkalmazásában vállalkozónak (Htv. 52. § 26. pont), vagyis a helyi iparűzési adó alanyának minősül.
A kisvállalati adó alanyára alapvetően ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármely más iparűzési adóalanyra, azonban az adóalany dönthet abban, hogy az iparűzési adó alapját az általános szabályok vagy az egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapításra vonatkozó szabályok szerint határozza meg.
Ennélfogva a kisvállalati adó alanya az iparűzési adó alapját megállapíthatja:
a) az általános szabályok szerint,
b) a nettó árbevétel 80 százalékában,
c) a kisvállalati adó alapjának 20 százalékkal növelt összegében.
Általános szabályok szerinti adóalap-megállapítás
Az általános szabályok szerint a helyi iparűzési adó alapja [Htv. 39. § (1) bekezdés] a nettó árbevétel csökkentve az anyagköltséggel, az alvállalkozói teljesítések értékével, az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.
Az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke 500 millió forintot meghaladó nettó árbevétel esetén sávosan progresszív módon vehető figyelembe.
Ez az adóalap meghatározás vonatkozik a kisvállalati adó alanyára is, feltéve, hogy nem választja az adó alapjának egyszerűsített megállapítási módját, azaz az általános szabályok szerint kívánja megállapítani az adó alapját.
Az adóalap általános szabályok szerint történő meghatározása azzal jár együtt, hogy külön ki kell számítani az iparűzési adóalapot.
A kisvállalati adó alanya esetén a nettó árbevétel és a csökkentő tételek összegei a számviteli törvény alapján vezetett nyilvántartásokból állapíthatóak meg.
Egyszerűsített adóalap-megállapítás lehetősége a kiva hatálya alá tartozó adóalany számára
A kisvállalati adó alanya – az általános iparűzésiadóalap-megállapítási szabályok alkalmazása mellett – az iparűzési adó alapját megállapíthatja a nettó árbevétel 80 százalékában és a kisvállalati adóalap 1,2 szeresében is.
Az egyszerűsítés kifejezetten csak a vállalkozási szintű adóalap megállapítására vonatkozik. Amennyiben a kisvállalati adó alanya székhelyén kívül legalább egy településen telephelyet tart fenn, akkor terheli például a Htv. 39. § (2) bekezdése szerinti adóalap-megosztás kötelezettsége.
Ellentétben a kisadózók tételes adójának alanyával, fennáll az adóelőleg-bevallás és adóelőleg-fizetés kötelezettsége és természetesen az adóbevallás kötelezettsége is.
A kisvállalati adó alanyát ezért valamennyi egyéb, a helyi iparűzési adóval összefüggő kötelezettség terheli.
Egyszerűsített adóalap-megállapítás a nettó bevétel 80 százalékában
A nettó árbevétel 80 százalékában való egyszerűsített adóalap-megállapítási mód akkor alkalmazható, ha a kisvállalati adó alanyának nettó árbevétele az adóévben, illetve a tevékenységét adóévben megkezdő esetén az adóévben várhatóan nem haladja meg a 8 millió forintot.
12 hónapnál rövidebb adóév esetén a 8 millió forintos értékhatárt időarányosan kell tekinteni.
Az adóalap-számítás a kisvállalati adó alanyánál akként történik, hogy a számviteli törvény alapján vezetett nyilvántartásai alapján meg kell állapítania a Htv. 52. § 22. pontjának tipikusan a) alpontja szerinti nettó árbevétel összegét, majd az így előálló számadatot 0,8-cal kell megszoroznia.
Az adóalap ilyeténképpen való megállapítása nem kötelező, hanem választható, mégpedig az adóév egészére. Ezt a döntést az adóalany meghozhatja akár az adóévet követő évben, az adóévről szóló bevallás benyújtásának határnapjáig is. Ebben az esetben az adóévről szóló bevallásban kell ezt a szándékot jelölni.
Egyszerűsített adóalap-megállapítás a kisvállalati adó alapja szorzataként
A Htv. 39/B. § (2) bekezdése értelmében a kisvállalati adó alanya az iparűzési adó alapját megállapíthatja a kisvállalati adó alapjának 20 százalékkal növelt összegében is.
Az adóalap számítása során tehát a kisvállalati adó alanyának teendője mindösszesen annyi, hogy a kisvállalati adó alapját 1,2-vel kell megszorozni.
A kisvállalati adó alanyának e döntése adóévre választható, a döntésről szóló bejelentést legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtásának határnapjáig, azaz az adóévet követő év május 31-éig kell megtenni.
Ha a kisvállalati adó alanyának adóalanyisága év közben szűnik meg (például az adóalanyiság választására jogosító értékhatár meghaladása vagy felszámolásának elrendelése miatt), akkor a Htv. 39/B. § (12) bekezdése értelmében a kisvállalati adóban fennálló adóalanyiság időtartamára (a kisvállalati adó adóévére) az iparűzési adó alapját az egyszerűsített módon kell megállapítani (ha ezt választotta előzetesen az adózó), a naptári év hátralévő részére pedig vagy az általános szabályok szerint vagy a 39/A. §-ban foglaltak szerint (a nettó árbevétel 80 százalékában), ez utóbbi esetén feltéve, hogy az adóévet megelőző év nettó árbevétele – 12 hónapnál rövidebb előző adóév esetén időarányosan számított nettó árbevétele – nem haladta meg a 8 millió forintot.
A kisvállalati adóalanyiság megszűnése esetén a tört adóévről szóló bevallást a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározott időpontig, azaz a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének hónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell benyújtani.
A bevallás-benyújtással egyidejűleg az adóévre már megfizetett előleg és a tényleges fizetendő adó összegének különbözetét a vállalkozónak meg kell fizetnie, illetve a többlet-adóelőleget ekkortól igényelheti vissza [Htv. 39/B. § (14) bekezdés b) pont].
A kisvállalatiadó-alanyiság megszűnése esetén a bevallás-benyújtással egyidejűleg adóelőleget is kell bevallani, mégpedig a kisvállalati adóalanyiság megszűnését követő naptól az azt követő adóév első félévének utolsó napjáig terjedő időszakra.
Az adóelőleg összege a bevallásban szereplő, a bevallással lefedett időszak naptári napjai alapján 12 hónapra számított összeg.
Ezt, mint adóelőleget az előlegfizetési időszakra eső egyes előlegfizetési időpontokra, egyenlő arányban kell bevallani.
Nem kell adóelőleget bevallani arra az előlegfizetési időpontra, amelyre a vállalkozó már vallott be adóelőleget [Htv. 39/B. § (14) bekezdés b) pont].
