Megváltozott munkaképességű munkavállalók és vállalkozók

Például, ha egy munkavállalót megváltozott munkaképességűként figyelembe vehet a vállalkozás a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében, nem biztos, hogy szociális hozzájárulási adókedvezménnyel is élhet vele kapcsolatban, de az sem következik mindebből, hogy az érintett személyi jövedelemadó előleg megállapításánál személyi kedvezményre jogosult.

Megváltozott munkaképességű személyek ellátása

Kiindulópontunk a megváltozott munkaképességű személyek ellátásról szóló 2011. évi CXCI. (Mm.) törvény, amely részletesen rendelkezik a megváltozott munkaképességről, illetve az e körbe tartozó személyek társadalombiztosítási ellátásáról.
A jogszabály 2. szakasza értelmében megváltozott munkaképességű személyek ellátására (tehát rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra) az 15., életévét betöltött megváltozott munkaképességű személy jogosult, aki 
1) a kérelem benyújtását megelőző

• 5 éven belül legalább 1095 napon át, 
• 10 éven belül legalább 2555 napon át vagy 
• 15 éven belül legalább 3650 napon át 

biztosított volt, és

2) rendszeres pénzellátásban nem részesül.

Az 1) pontban foglaltaktól eltérően biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a megváltozott munkaképességű személyek ellátása annak,

• aki 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és 35. életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt, vagy
• aki 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban részesült, vagy az ellátásra jogosultságát megállapították, de annak folyósítása 2011. december 31-én szünetelt.

A fent meghatározott biztosítási időbe be kell számítani

• a biztosítás megszűnését követő táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, csecsemőgondozási díj, az örökbefogadói díj, gyermekgondozási díj, álláskeresési támogatás folyósításának az idejét,
• a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, egészségkárosodott személyek szociális járadékai és a kivételes rokkantsági ellátás kivételével a megváltozott munkaképességű személyek ellátása folyósításának idejét,
• a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 2020. július 1-jét megelőzően hatályos 34. §-a szerint kötött megállapodás alapján szerzett szolgálati időt, amennyiben a megállapodást 2011. december 31-éig megkötötték,
• a gyermekek otthongondozási díja és az ápolási díj folyósításának idejét.

Ebben a tekintetben megváltozott munkaképességűnek az a személy minősül, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.

A rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy társadalombiztosítási jogállása

A rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátás nem minősül nyugellátásnak, így az ebben részesülő személy nem minősül nyugdíjasnak, keresőtevékenység esetén kiegészítő tevékenységet folytatónak, így a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség az általános szabályok szerint terheli. Ugyanakkor minden korlátozás nélkül folytathat keresőtevékenységet. Az említett ellátásokban részesülő személyt az ellátás tartama alatt megilleti az egészségügyi szolgáltatás.
A rokkantsági ellátásból nem kerül járulék levonásra, ugyanakkor a rehabilitációs ellátást 10 százalékos nyugdíjjárulék terheli, amiért „cserében” az érintett szolgálati időt és nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet szerez.

Rehabilitációs hozzájárulás

A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának a rehabilitációs hozzájárulás tekintetében is komoly jelentősége van.
Az Mm. törvény 23. § (1) bekezdése értelmében a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát, azaz a kötelező vonatkozási szintet.
Tehát, ahhoz hogy a fizetésre kötelezett munkaadó mérsékelje e terhet (vagy akár mentesüljön a rehabilitációs hozzájárulás alól, amelynek összege a hiányzó létszám és a minimálbér 9-szeresének a szorzata, tehát nem elhanyagolható összeg), meghatározott létszámú megváltozott munkaképességű személyt kell foglalkoztatnia.

E szabály alkalmazásában megváltozott munkaképességűnek az a munkavállaló minősül az Mm. törvény 22. szakasza értelmében:

• akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
• aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
• akinek a munkaképesség-csökkenése 50–100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
• aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül
• és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

Ahogy utaltunk rá, a rehabilitációs hozzájárulás megállapításának részletes szabályai nem képezik írásunk témáját, néhány lényeges momentumot azonban megemlítünk.
Elsődlegesen arra az előírásra hívjuk fel a figyelmet, hogy a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása során létszámon a KSH munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, amit egy tizedesjegyre kerekítve a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.
De legalább ilyen fontossággal bír az is, hogy létszám megállapítása során kizárólag a munkaviszonyban álló dolgozókat kell figyelembe venni. Így például a megbízási jogviszonyban munkát végzőkkel vagy társas vállalkozás esetén a társas vállalkozóként közreműködő tagokkal a létszám meghatározása során nem kell számolni.
Munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél – a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál – kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni.

A megváltozott munkaképességhez kapcsolódó szociális hozzájárulási adókedvezmény 

Továbblépve, a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához, illetve az e körbe tartozók vállalkozói tevékenységéhez kapcsolódó szociális hozzájárulási adókedvezménnyel foglalkozunk.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. (Szocho.) törvény 13. szakasza értelmében szociális hozzájárulási adókedvezmény illeti meg

• a munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizetőt az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból,
• az egyéni vállalkozót a saját maga után fizetendő adóból,
• a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel terhelő adóból,
• amennyiben a foglalkoztatott, vagy az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozó megváltozott munkaképességű személynek minősül.

E jogszabályi hely alkalmazásában megváltozott munkaképességűnek az a személy tekintendő:

• akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, vagy
• aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a, vagy a 19. § (1a) bekezdése, vagy a 38/C. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
• aki fogyatékossági támogatásban, vagy vakok személyi járadékában részesül.

Ez az egyetlen szociális hozzájárulási adókedvezmény, amely nem csak a munkaviszonyban állókkal összefüggésben érvényesíthető, és az egyéni vállalkozókra és a társas vállalkozókra is vonatkozik. Pontosabban szinte valamennyi társas vállalkozásra, hiszen hiába keressük a Tbj. 4. § 20.8. pontjában említett gépjárművezető-képző munkaközösség és a 20.9. pontja szerinti oktatói munkaközösség tagjait.
Tehát, hogy ki után vehető igénybe a kedvezmény, meglehetősen egyértelműen rögzíti a jogszabály, amit tovább pontosít a jogszabályi hely (5) bekezdése, miszerint a kedvezményt az arra jogosult a komplex minősítésről szóló érvényes dokumentum, vagy a második pont szerinti megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak folyósítását igazoló határozat birtokában érvényesítheti.
Például nem alkalmazhatja a kedvezményt automatikusan az a vállalkozó, aki rokkantsági járadékban (noha egészségkárosodása legalább 70%-os mértékű) részesül.
Ezzel összefüggésben fontos tudni, hogy megváltozott munkaképességű személyek Mm.  törvény 26/A. §-a értelmében a rehabilitációs hatóság a 15. életévét betöltött személy kérelmére komplex minősítést végez, és ennek eredményéről hatósági bizonyítványt állít ki. A hatósági bizonyítvány időbeli hatálya megegyezik a komplex minősítés időbeli hatályával.

Az Mm. törvény 15/A. § (1) bekezdés értelmében a komplex minősítés időbeli hatálya azon közigazgatási hatósági eljárást lezáró érdemi döntést követő naptól kezdődik, amely során a komplex minősítést elvégezték. És, hogy meddig tart? 

Az Mm. törvény 15/A. § (2) bekezdés értelmében
a) végleges egészségi állapotú, valamint az 5. § (2) bekezdése, a 19. § (1a) és (1b) bekezdése vagy a 38/C. § alapján a felülvizsgálat alól mentesülő személy esetén a megváltozott munkaképességű személy haláláig,
b) amennyiben a rehabilitációhoz szükséges időtartamot e törvény értelmében meg kell határozni, a rehabilitációhoz szükséges időtartam végéig, vagy
c) amennyiben a rehabilitációhoz szükséges időtartamot e törvény értelmében nem kell meghatározni, és az ügyfél részére

• rokkantsági ellátás került megállapításra, úgy a döntésben előírt felülvizsgálat alapján indult közigazgatási hatósági eljárást lezáró érdemi döntés keltéig,
• rokkantsági ellátás nem került megállapításra, vagy ellátás került megállapításra, de az a felülvizsgálat döntésben meghatározott időpontját megelőzően megszüntetésre került, úgy az előírt felülvizsgálat hónapjának utolsó napjáig tart.

Ettől eltérően a komplex minősítés időbeli hatálya az ismételt komplex minősítés alapján hozott döntés keltéig tart, ha az érintett újabb komplex minősítésére a fent említett időtartamokon belül kerül sor.

Kisadózás és megváltozott munkaképesség

Amennyiben az egyéni vállalkozó a kisadózóként szeretne adózni, akkor a megváltozott munkaképességű státusz még akár hátrány is lehet a számára.
 
A Kata (2022. évi XIII.) törvény 2. § 2. pontja e) és f) alpontja értelmében ugyanis nem minősül főállású egyéni vállalkozónak, azaz nem választhatja a kisadózást az a személy, aki
2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

Az e körbe tartozók tehát csak vállalkozói személyi jövedelemadó vagy átalányadózás szerint adózhatnak egyéni vállalkozóként, de élhetnek az előzőekben taglalt szociális hozzájárulási adókedvezménnyel.

Megváltozott munkaképesség és munkajog

Munkajogi szempontból az Mt. (2012. évi I. törvény) 294. § (1) bekezdés l) pontja értelmében az minősül megváltozott munkaképességű személynek a rehabilitációs hatóság vagy jogelődjei által végzett hatályos minősítés alapján)

• aki egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
• aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
• akinek a munkaképesség-csökkenése 50–100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
• aki rokkantsági ellátásban részesül.

Az Mt. 12. szakasza értelmében munkavállalónak, ha
a) megváltozott munkaképességű,
b) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy
c) vakok személyi járadékára jogosult
évenként öt munkanap pótszabadság jár.

Ezen túlmenően az Mt. 264. § (1) bekezdése értelmében az egészségkárosodást szenvedett vagy a megváltozott munkaképességű munkavállalók rehabilitációjára vonatkozó intézkedések tervezete kiemelten olyan munkáltatói intézkedésnek minősül, amelyről a munkaadónak döntése előtt legalább tizenöt nappal ki kell kérnie az üzemi tanács véleményét.

Megváltozott munkaképesség és személyi kedvezmény  

És végül emlékeztetnünk kell arra, hogy az Szja. törvény 29/E. szakasza szerinti személyi kedvezményt az előzőekben foglaltak szerint megváltozott munkaképességűnek minősülő személyek nem biztos, hogy – és főlege nem automatikusan – érvényesíthetik.

Az adóalap-csökkentő kedvezménnyel (melynek mértéke jogosultsági hónaponként a minimálbér egyharmada száz forintra kerekítve) azok a súlyosan fogyatékosnak minősülő személy élhet, aki az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendeletben meghatározott betegségek valamelyikében szenved és rendelkezik az erre vonatkozó igazolással, vagy rokkantsági járadékban, illetve fogyatékossági támogatásban részesül.