A kivásokat érintő tb-kötelezettségek

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kiva tv.) 21. § (2) bekezdése érelmében a kisvállalati adó alanya mentesül a társasági adó és a szociális hozzájárulási adó bevallása és megfizetése alól.

A kivás vállalkozások társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségei ezen túl megegyeznek a nem KIVA alanyok társadalombiztosítási kötelezettségeivel. A biztosítási és járulékfizetési kötelezettség a KIVA alap meghatározása tekintetében azért bír komoly jelentőséggel, mert a jogszabály 12. § (1) bekezdése értelmében a (3)-(5) bekezdés alapján megállapított KIVA alapot a személyi jellegű kifizetésekkel növelni kell.

A jogszabály alkalmazásában személyi jellegű kifizetésnek pedig azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely az adóévben a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint járulékalapot képez.

Tehát azon kifizetések, amely járulékalapnak minősülnek, egyben KIVA alapot növelő tényezők is.

Mindezek mellett személyi jellegű kifizetésnek minősül – noha nem járulékalap:

• a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho. tv.) 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatás,
• a Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás.  

Visszatérve a járulékalaphoz. Az, hogy egy juttatást terhel-e társadalombiztosítási járulék két tényezőtől függ: járulékalapot képező jövedelemnek minősül-e, illetve kifizetésére biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kerül-e sor?

A Tbj. 32. §-a értelmében nem képezi járulék alapját

• a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
• a jövedelmet pótló kártérítés, keresetpótló járadék, ide nem értve a munkavégzés ellenértékeként (különösen elmaradt munkabér, végkielégítés címén) kapott, juttatott járulékalapot képező jövedelmet,
• felhasználási szerződés alapján fizetett felhasználás vagy hasznosítás jogának ellenértékeként kifizetett díj,
• a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat.

Tehát a fent említett körbe tartozó kifizetések eleve nem érintik a KIVA alapot.

És nem KIVA alapnövelő tételek azok a kifizetések sem, amelyek nem biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyból származnak.

Így például az olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok (megbízás, vállalkozási jellegű jogviszony, választott tisztségviselő), amelyekből származó járulékalapot képező jövedelem nem éri el a biztosítási összeghatárt, azaz havi szinten a minimálbért vagy naptári napokra számolva ennek harmincad részét, járulékmentesek és nem tekintendők a KIVA tekintetében személyi jellegű kifizetésnek, de e körbe tartozóként kell megemlítenünk a nyugdíjasok foglalkoztatásával összefüggő díjazásokat is.

Például, ha egy megbízási jogviszonyban munkát végző személy havi 70.000 forintos megbízási díjban részesül, akkor az ebből származó 63.000 forintos járulékalapot képező jövedelme nem keletkeztet biztosítási kötelezettséget. Így e tétel után csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót kell közteherként leróni.

Amennyiben az említett 70.000 forint munkaviszony alapján munkabérként kerül kifizetésre, akkor a személyi jövedelemadó mellett – a Tbj. 27. § (2) bekezdése alapján – 266.800 x 30 % = 80.040 forint alapul vételével meg kell fizetni utána a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot, de KIVA alapot növelő tényezőként csak a 70.000 forintot kell figyelembe venni. (Hogy miért nem a minimálbér 30 százaléka, mint járulék alap tekintendő személyi jellegű kifizetésnek, azt a 2020/9. adózási kérdés részletesen kifejti.)

Míg a munkaviszonyban álló dolgozó esetében nincs jelentősége a KIVA alap tekintetében a minimum járulékalapnak, addig a társas vállalkozónak minősülő tagok tekintetében igen.

A törvény 20. § (2) bekezdés b) pontja értelében tag esetén a Tbj. 4. § 14. pont 14.2. alpontja szerinti minimálbér 112,5%-a minősül személy jellegű ráfordításnak, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb, azzal, hogy nem kell figyelembe venni a minimálbér 112,5%-át arra az időszakra vonatkozóan, amelyre a tagnak nem keletkezik a Tbj. 39. §-a szerinti járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettsége.

Minimum járulékfizetési kötelezettség

A Tbj. 39. § (3) bekezdése alapján abban az esetben nincs minimum járulékfizetési kötelezettsége a társas vállalkozónak, amennyiben

• táppénzben, baleseti táppénzben, CSED-ben, örökbefogadói díjban, GYED-ben, GYET-ben részesül,
• gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesül, kivéve, ha ezen ellátások időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
• katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
• fogvatartott,
• ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti.

Ezen túlmenően mentesül a minimum járulékfizetési kötelezettség alól a társas vállalkozó a Tbj. 42. §-a alapján abban az esetben is, ha

• heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll vagy
• nappali tagozatos diákként, illetve hallgatóként folytat tanulmányokat.

Például, ha egy KIVA hatálya alá tartozó kft. tagja heti 40 órás munkaviszonyt létesít a társasággal (havi 400.000 forintos munkabérrel), de a munkaszerződése nem terjed ki az ügyvezetésre, amit ingyenes megbízási jogviszonyban lát el.

Ebben az esetben biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége, illetve a vele kapcsolatos KIVA alapot növelő személyi jellegű kifizetés a következők szerint alakul:

• munkaviszonya alapján a társadalombiztosítási járulék összege 400.000 x 18 százalék, személyi jellegű kifizetés 400.000 forint.
• társas vállalkozói jogviszony alapján: társadalombiztosítási járulékalap 0 forint, személyi jellegű kifizetés 0 forint.

De ugyanígy nem kell személyi jellegű kifizetéssel számolnunk azzal a taggal kapcsolatban, aki egyéni vállalkozóként vagy más társaságban társas vállalkozóként teljesíti minimális járulékfizetési kötelezettségét.
   
Ugyanakkor ez utóbbi esetben érdemes megvizsgálni azt az élethelyzetet, amikor egy KIVA hatálya alá tartozó kft. társas vállalkozó tagja e vállalkozásában tesz eleget minimum járulékfizetési kötelezettségének (tehát havonta legalább a minimálbér (garantált bérminimum) után megfizeti a társadalombiztosítási járulékot), illetve legalább a minimálbér 112,5 százalékának megfelelő személyi jellegű ráfordítással számol és emellett egy bt-ben is társas vállalkozónak minősül.

A társadalombiztosítási járulék vonatkozásában egyértelmű a helyzet, a Tbj. 42. § (8) bekezdésében foglaltak szerint a betéti társaságban mentesül a minimális járulékfizetési kötelezettség alól.

A Szocho törvény és a KIVA

A szociális hozzájárulási adó tekintetében viszont már nem ilyen egyértelmű a megoldás. A Szocho. (2018. évi LII.) törvény 9. § (8) bekezdése értelmében a kifizető a tagjával fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja kifizetővel is az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll, vagy egyéni vállalkozóként az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alatt áll, feltéve, hogy a kifizető e napot a taggal fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó, illetve az egyéni vállalkozó e napot a saját maga után fizetendő adó alapjának megállapításkor számításba veszi.

Csakhogy, ha ez a „más kifizető” KIVA-s cég, akkor értelemszerűen nem teljesül e feltétel, hiszen ezt a céget nem terheli szocho fizetés.  

A KIVA hatálya alá tartozó vállalkozás tehát mentesül a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól. Ugyanakkor, ha részt vesz a szakképzésben, akkor a Szocho tv. 17/A. szakasza szerinti szociális hozzájárulási adókedvezménnyel élhet, tehát szociális hozzájárulási adót igényelhet vissza.

De a Szocho tv. előírásai egyéb tekintetben is érintik a KIVA hatálya lá tartozó vállalkozásokat.

A Kiva tv. 2. § 19. pontja értelmében kedvezményezett foglalkoztatottnak tekintendő, az a személy, aki után a Szocho tv.
1)    10. §-a szerinti (szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető) adókedvezmény;
2)    11. §-a szerinti (munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető) adókedvezmény;
3)    12. §-a szerinti (három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők után érvényesíthető) adókedvezmény;
4)    13. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti  (megváltozott munkaképességű személyek után érvényesíthető) adókedvezmény;
5)    15. § (1) bekezdés szerinti (Kutatók foglalkoztatása után érvényesíthető) adókedvezmény;
6)    16. §-a szerinti (kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény
igénybe vehető.

Ugyanezen szakasz 20. pontja értelmében a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény:  

• az 1) pont esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százaléka;
• a 2) pont esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér a foglalkoztatás első két évében, továbbá személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százaléka a foglalkoztatás harmadik évében;
• a 3) pont esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér a foglalkoztatás első három évében, továbbá személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százaléka a foglalkoztatás negyedik és ötödik évében;
• a 4) pont esetében személyenként a foglalkoztatott után megállapított Szocho. tv. szerinti adóalap, de havonta legfeljebb a minimálbér kétszerese;
• az 5) pont esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér kétszerese;
• a 6) pont esetében személyenként havonta a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként elszámolt bérköltség 50 százaléka.

A fent említett tételekkel tehát csökkenthető az érintett kapcsán megállapításra kerülő személyi jellegű kifizetés.