Külföldön dolgozó magyar átalányadózó

Abból kell kiindulni, hogy tagállami szinten egy munkavállalónak csak egy biztosítási jogviszonya lehet. Második biztosítási jogviszony még akkor sem lehetséges, ha ezért a munkavállaló fizetne. A tagállamok közötti váltás minden további nélkül lehetséges, viszont ebben az esetben a magánszemély adóügyi illetőségének a meghatározása szükséges.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995- évi CXVTI. törvény (a továbbiakban Szja törvény) 2. § (4) bekezdése alapján a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján, a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). A hazai belső szabályozás a külföldi illetőségű személyek Magyarországról származó jövedelmeit, valamint a magyar illetőségű magánszemélyek külföldről származó jövedelmeit is adóztatás alá vonja.

A kérdés eldöntésénél főszerepet játszik az a körülmény, hogy a magyar munkavállaló munkaszerződésében a felek melyik ország Ausztria vagy Magyarország jogát kötötték ki.

A kérdésben foglaltak alapján nem lehet eldönteni, hogy a nevezett magánszemély melyik országban rendelkezik az adóév meghatározó részében (183 napot meghaladóan) biztosítási jogviszonnyal, amely mindenképpen egy támpont a leírtak meghatározásában. Fontos továbbá, hogy amennyiben egy magánszemély 3 hónapot meghaladóan elhagyja Magyarország területét, akkor kötelező az OEP-nél az erre rendszeresített nyomtatványon kijelentkeznie. Amennyiben a magánszemély a Közösség egy másik tagállamában lesz biztosított, akkor a hazai egészségügyi ellátást (pl. a hazautazása esetén) a külföldi biztosítása alapján veheti igénybe.

A leírtakból látható, hogy a biztosítási jogviszony, az adóügyi illetőség és a külföldön is megszerzett jövedelem szoros összefüggésben van. Ha a kérdés szerint a nevezett magyar állampolgár az Szja-t illetően Magyarországon adózna, akkor a külföldön megfizetett adója a bevallásában beszámítással bír. Összességében azt kell látni, hogy a szerződéskötéskor és azt követően is nagyon körültekintően kell eljárni, minden lényeges kérdést előzetesen és írásban kell rögzíteni, mivel a két ország adóhatósága is vizsgálhatja az alkalmazás és az adózás jogszerűségét.

Az adóügyi illetőség meghatározását követően lehet eldönteni az adófizetés helyét (országát). A kérdésből következtetve a nevezett magánszemély nagy valószínűséggel osztrák adóügyi illetőségű lesz. Az állampolgárság és a lakcím és a munkavégzés helye ebben az esetben másodlagos, a lényeg a biztosítási jogviszony, amely esetünkben osztrák. A járulékfizetési kötelezettséget az osztrák munkáltató teljesíti. Amennyiben a leírtakhoz igazodóan a nevezett magánszemély éves szinten az osztrák biztosítási jogviszonya a 183 napot meghaladja (a kérdés alapján ez feltételezhető) esetlegesen az egész adóévben az osztrák cégnél lesz főállású biztosítási jogviszonya, akkor biztosnak mondható az osztrák adóügyi illetőség, melynek alapján az osztrák adótörvények szerint kell a magánszemélynek eljárnia.
Irányadó az 1976. évi 2. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadó területén Bécsben, 1975. február 25-én aláírt egyezmény

Amennyiben a nevezett magánszemély osztrák adóügyi illetőségű lenne (a kérdésből ez feltételezhető) akkor az egyezmény az irányadó. Ennek lényege, hogy az egyezmény egy magasabb szintű jogszabály, mint az Szja. További feladat az adóügyi illetőség meghatározása, de csak adóhatósági (osztrák) A1-es igazolás kiadásával. Ezt követően lehet az adójogi kérdéseket tisztázni az egyezményhez igazodóan. Ha a magánszemély valóban osztrák adóügyi illetőségű lenne, akkor ez annyit is jelent, hogy az adókötelezettségét (beleértve a magyarországi bevételeit is) Ausztriában kell teljesíteni.