A 2023-as év nagy változásai: szocho, járulékok, göngyölítés
Olvasási idő: 8 perc
A 2023-as évre vonatkozó társadalombiztosítási szabályok körében alighanem a leglényegesebb változás az átalányadózó egyéni vállalkozók közteher-fizetésében történik. A változások nemcsak az érintettek pénzügyi lehetőségeit befolyásolják nagyban, de jelentősen átalakítják az átalányadózás rendszerét is.
Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó
A Tbj. egyéni vállalkozók járulékfizetését szabályozó 40. §-a szinte teljes egészében átalakult, ez azonban a vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó esetében csak formai változást jelent.
A biztosított vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot továbbra is a vállalkozói kivét alapján fizeti meg.
Azokban a hónapokban azonban, amikor a vállalkozó nem realizál kivétet, vagy az nem éri el a minimálbér összegét, a járulék alapja a minimálbér.
A szociális hozzájárulási adót ugyancsak a kivét, de legalább a minimálbér 112,5 százaléka alapján kell megfizetni.
Nem változtak a közterhek bevallására vonatkozó szabályok sem, azaz a személyi jövedelemadó előleget negyedévente, a járulékot és a szociális hozzájárulási adót havonta kell bevallani és befizetni.
Átalányadózó egyéni vállalkozó
Az átalányadózó egyéni vállalkozók számára jól kezdődik a 2023-as év, kedvező változást hoztak a jogszabály módosítások.
A kedvező változások első eleme, hogy 2023-tól az átalányadózás a tárgyévet megelőző adóévben szerzett bevétel mértékétől függetlenül választható.
A tárgyévre vonatkozó bevételi értékhatárok azonban továbbra is megmaradnak, vagyis az egyéni vállalkozó akkor alkalmazhatja az átalányadózást, ha a tárgyévben a bevétele nem haladja meg az éves minimálbér tízszeresét, míg az adóév egészében kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó esetében az éves minimálbér ötvenszeresét.
Az Szja tv. 50. § (7) bekezdése értelmében az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózását megszünteti vagy az arra való jogosultsága megszűnik, a megszüntetés (megszűnés) évére és az azt követő 12 hónapra átalányadózást ismételten nem választhat. Ez az időtartam korábban négy év volt, a vállalkozók élete tehát ezzel a változással is könnyebbé vált.
A nagy változás: szocho, járulékok, göngyölítés
Sokkal fontosabb azonban ennél a járulék, valamint a szociális hozzájárulási adó alapjának számítására, valamint a járulék és szochó bevallására vonatkozó szabályok változása, amely jelentősen átalakítja az átalányadózás rendszerét.
Az átalányadózás speciális adózási forma, hiszen a bevétel bizonyos százalékában meghatározott költségátalány levonása után jövedelem keletkezik, akár kiveszi azt ténylegesen a vállalkozó, akár nem.
Az általános költségátalány mértéke 40 százalék, de meghatározott tevékenységi körök esetén ez 80, vagy akár 90 százalék is lehet.
Az átalányadózó egyéni vállalkozónak tehát a költséghányad levonása után személyi jövedelemadó köteles jövedelme keletkezik. Vagyis nem teljesen, mert az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.48. pontja értelmében adómentes az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó e tevékenységéből származó jövedelmének az éves minimálbér felét meg nem haladó része, azaz 2022-ben 1.200.000 forint.
Ez az általános 40 %-os költséghányad alkalmazása esetén 2.000.000 forint bevételnek felel meg. Ez a szabályozás 2023-ban sem változik, a minimálbér összege azonban természetesen igen.
A járulék és a szociális hozzájárulási adó alapja átalányadózók esetében a személyi jövedelemadó köteles jövedelem, de legalább a minimálbér. Ez a szabályozás nagyon nagy aránytalanságokat tud(ott) okozni az átalányadózók esetében, különösen akkor, ha a bevételek egyenlőtlenül oszlanak el.
Abban az esetben ugyanis, ha egy vállalkozó hónapokig nem realizál bevételt, majd kiszámláz egy nagyobb összeget, a minimum járulék és szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség következtében lényegesen magasabb összegű járulékot és szochót fizet, mintha ugyanazt a bevételt havonta elosztva, egyenletesen szerezné meg.
Például, ha egy szakképzettséghez nem kötött tevékenységet végző, 40 százalékos költséghányadot alkalmazó átalányadózó vállalkozó 2022-ben havonta 300.000 forint bevételt szerez, akkor – a minimum járulékfizetési kötelezettség miatt – havonta 200.000 forint, azaz egész évre vonatkozóan 2.400.000 forint után kell megfizetnie a járulékot, és havonta 225.000 forint, azaz egész évre 2.700.000 forint után kell megfizetnie a szociális hozzájárulási adót.
Ha egy másik, hasonló tevékenységet végző vállalkozó ugyanezt a 3.600.000 forintot egy összegben, decemberben számlázta ki, akkor a járulékokat összesen 3.160.000 forint után fizette meg, hiszen az év első 11 hónapjában a minimum járulékalap (11*200.000=2.200.000) után, decemberben pedig az adóköteles jövedelem (3.600.000*0,6=2.160.000-1.200.000=960.000) után kell járulékot fizetnie.
Ez éves szinten 140.600 forint többlet járulékot jelent a vállalkozó számára.
A szociális hozzájárulási adó tekintetében sem jobb a helyzet, hiszen az év első 11 hónapjában a minimum alap (11*225.000=2.475.000) után ezt is meg kell fizetni, és csak a decemberi alap lesz a tényleges jövedelem.
Éves szinten így 95.550 forinttal több szociális hozzájárulási adót fog megfizetni a vállalkozó, mint a havonta egyenletesen számlázó társa. Összesen tehát éves szinten 236.150 forinttal több közterhet fizet meg az egyenlőtlenül számlázó vállalkozó, ami lényeges különbség.
Lényegében ezt a problémát küszöböli ki a Tbj. és a Szocho tv. új szabályozása, amely egy göngyölített közteherfizetést ír elő.
A Tbj. 2023. január 1-től érvényes 40. § (2) bekezdése értelmében az Szja tv. szerinti átalányadózást alkalmazó biztosított egyéni vállalkozót havonta terhelő társadalombiztosítási járulék alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pont szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben járulékalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt. Természetesen ebben az esetben is érvényes a korábbi szabályozás, azaz a biztosított egyéni vállalkozó járulékalapja havonta legalább a minimálbér.
Bevallási kötelezettség
Lényeges és fontos változásként kell még megemlíteni ezzel összefüggésben a bevallási kötelezettség módosítását.
Az átalányadózó egyéni vállalkozónak ugyanis a továbbiakban, azaz 2023-tól a járulékot és a szociális hozzájárulási adót nem havonta, hanem negyedévente kell bevallania.
A korábbi példát alapul véve megállapíthatjuk, hogy a havonta egyenletesen számlázó vállalkozó járulékalapja nem fog változni, éves szinten (a 2022. évi minimálbérrel számolva) 2.400.000 forint után kell megfizetnie a járulékokat.
Az év végén egy összegben bevételt szerző vállalkozó esetében azonban lényegesen változik a helyzet. A negyedik negyedévben befolyt bevétel miatt keletkezett jövedelem utáni járulék megállapítása során ugyanis figyelembe veheti az év első 9 hónapjára befizetett minimum járulékot is. A negyedik negyedévi járulékalap így tulajdonképpen negatív lenne (960.000-1.800.000 forint), de természetesen a havi minimum járulékot ebben az esetben is meg kell fizetni.
A göngyölítéses módszerrel meghatározott járulékalap tehát ugyanakkora éves jövedelemnél ugyanakkora összegű társadalombiztosítási járulék (és szociális hozzájárulási adó) fizetési kötelezettséget eredményez, függetlenül attól, hogy mikor kerül sor a számlázásra, és így a jövedelem megszerzésére.
