Biztosításból származó bevétel

A kérdésében megadott adatok alapján a szóban forgó egyéni vállalkozó az őt megbízó biztosítóknak ügynöki tevékenységet folytat. E tevékenység lényege, hogy az ügynök közreműködésével megbízója és harmadik személy között gazdasági esemény valósuljon meg. Az ügynök jelen esetben arra kap megbízást, hogy elősegítse a megbízó szolgáltatásának értékesítését. Az ügynök tehát a saját a megbízójával kötött szerződés alapján saját nevében nem jogosult eljárni. Ez azért fontos, mert egyben azt is jelenti, hogy az ügynök nem jogosult arra, hogy a közreműködésével értesített terméke(ke)t – jelen esetben az adott biztosítási csomagot – leszámlázza a vevő felé.
Az ügynöki tevékenység az Áfa tv. alapján szolgáltatás jogcímén adózik, függetlenül attól, hogy az ügynök közreműködésével bonyolított ügylet az Áfa tv. értelmében milyen jogcímen adózik (termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás).

Az ügynök az őt megillető díjazásról kizárólag a megbízója részére bocsáthat ki számlát.

Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdése a) pontja értelmében mentes az adó alól: a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által – ilyen minőségében – teljesített szolgáltatásnyújtást is.

Az Áfa 165. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a fenti tevékenységet folytató adóalany mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a számvitelről szóló törvény (Szt.) rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül.
Az Szt. szerint [166. § (1) bekezdés] számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

Továbbá, a számviteli törvény [167. § (1) bekezdés] meghatározza a „könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei” körébe tartozó adatokat is. Ezek:
a) a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója;
b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;
c) a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;
d) a bizonylat kiállításának időpontja, illetve - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően - annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka);
e) a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és - a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően - értékbeni adatai;
f) külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét;
g) bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
h) a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás;
i) a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása;
j) továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír.

Amennyiben az egyéni vállalkozó és a megbízója közötti szerződés, a végzett tevékenység jellegéből következően a fentiekből értelmezhető adatokat tartalmazzák az Ön által említett dokumentumok, úgy azok eleget tesznek a számviteli törvény bizonylatokkal kapcsolatos elvárásainak, és mint ilyenek, az áfatörvény hivatkozott előírását is teljesítik.

Függetlenül attól, hogy az egyéni vállalkozó nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá, az áfatörvény előírásait be kell tartania.

Egyebekben a személyi jövedelemadóról szóló törvény bizonylatokkal kapcsolatos előírásai (10. §) összhangban vannak a fentebb részletezettekkel.

A fentieket összegezve, ha a szóban forgó dokumentumok megfelelnek mindezeknek, számla helyett is hitelt érdemlően támaszthatják alá az egyéni vállalkozó elszámolásait.

Elviekben annak sem lenne akadálya, hogy a vállalkozó számlát állítson ki a biztosítónak (teljesítésének megbízója általi igazolása alapján), de a jutalék elszámolásának hivatkozott dokumentumai is megfelelőek. Mivel az egyéni vállalkozó (ha nincs más, áfa-köteles tevékenysége) nem köteles jelen esetben vállalkozói minőségében bankszámlát nyitni, a biztosító utalhatja jutalékát a vállalkozó „privát” lakossági folyószámlájára is, a folyószámla kivonat kitétel feltehetőleg erre utal a kérdésben. Ennek kivonata is elfogadható számviteli bizonylat.