Egyéni vállalkozó jövedelemszerzése saját vállalkozásból
Olvasási idő: 4 perc
Egyéni vállalkozóknál rendre visszatérő kérdés, hogy milyen formában és hogyan tudnak szabályosan hozzájutni az év közben megtermelt eredményükhöz. Nézzük végig a különböző adózási módokban érvényesülő szabályokat!
Kisadózó vállalkozók a régi és az új rendszerben is egyértelműen adózott jövedelmet szereznek a havi tételes KATA megfizetése által.
Természetesen az egyéb költségeikre (pl. iparűzési adó, kamarai hozzájárulás, esetleg alkalmazottak utáni járulék vagy bármilyen más vállalkozási tevékenységgel összefüggő kiadás) félre kell tenniük, hogy azokat ki tudják fizetni, de mivel a KATA kiváltja a nyereség- és osztalékadót is, ezért ezáltal adózott jövedelme keletkezik a katás vállalkozónak.
Átalányadósok esetén ugyanez a helyzet. Ők ugyebár negyedévente fizetik a személyi jövedelemadót, társadalombiztosítás járulékot és szociális hozzájárulási adót az átalányban megállapított jövedelmük alapján, ami szintén kiváltja az év végi nyereség- és osztalékadót, így a katásokhoz hasonlóan szintén adózott jövedelmük keletkezik.
Viszont ha valaki nem ezen valamely speciális adózási módban van, akkor vállalkozói személyi jövedelemadó szerint adózók, akiknek az esete ennél már sokkal összetettebb.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 16. § (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.”
Ezen rendelkezés alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózás szabályait alkalmazó egyéni vállalkozó első körben vállalkozói kivét formájában tud jövedelemhez jutni a saját vállalkozásából.
Ennek bruttó összegét viszont az egyéni vállalkozó maga határozza meg, de ha főállású egyéni vállalkozóról van szó, akkor a minimum járulék fizetési kötelezettség miatt célszerű azt legalább a minimálbér/garantált bérminimum összegében meghatározni. Mellékállású egyéni vállalkozó pedig semennyi kivét számfejtésére sem kötelezhető.
De mi a helyzet az ezen felül megtermelt nyereséggel?
Az egyéni vállalkozó önálló, a természetes személytől elkülönült jogalanyisággal nem rendelkezik. Az egyéni vállalkozói formában működő gazdálkodó azonos a természetes személlyel. Ebből következik az is, hogy a vállalkozási vagyon nem különíthető el a természetes személy magánvagyonától.
A fentebb leírtak alapján egyéni vállalkozó esetén a vállalkozási vagyonból az adóév közben történő osztalékfizetés, mint egyfajta „nyereségkifizetés” nem értelmezhető. A vállalkozó az ilyen minőségében megszerzett vagyoni értékkel szabadon rendelkezhet, akár úgy is, hogy azt nem tekinti vállalkozói kivétnek.
Természetesen minden esetben figyelni kell arra, hogy a vállalkozó tudja teljesíteni a nyereségadót és az osztalékalapot terhelő adófizetési kötelezettségét (Szja tv. 49/C. §), hiszen egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel.
Magyarul, nem költheti el év közben szabadon az összes rendelkezésére álló pénzt, hanem kalkulálni kell folyamatosan a fizetendő adókkal is.
Milyen formában kaphatja meg a magánszemély ezen pénzkivételeket?
A nettó vállalkozói kivétet bármikor (akár minden egyes hónapban) átutalhatják saját maguknak vagy kivehetik készpénzben a vállalkozásukból. Ezen felül „osztalékként” kifizetett pénzösszeg is teljesíthető banki utalással vagy készpénzben is.
Az alanyi mentes egyéni vállalkozók ugyebár nem kötelezettek vállalkozói (pénzforgalmi) számla nyitására, de én esetükben is szoktam tanácsolni, hogy a vállalkozásukat érintő pénzmozgásokat egy a privát számlájuktól elkülönített másik lakossági számlán kezeljék.
Így mindenki számára átláthatóbb a történet. Természetesen ilyenkor a nyereségből származó jövedelmet a saját „privát” számlájára nyugodtan utalhatja innen a vállalkozó, vagy felveheti készpénzben is.
Viszont én sohasem tanácsolom jó szívvel, hogy más, a vállalkozással nem kapcsolatos költségeit erről teljesítse az illető, még akkor sem, ha könyvelés-technikailag ez is kezelhető „osztalékként”.
Véleményem szerint jobb ezeket a dolgokat szépen rendjén külön kezelni. Értelemszerűen, aki ugyanazon lakossági számlán kezeli a vállalkozói és a magáncélú utalásait is, ott végképp értelmezhetetlen a „nyereségkifizetés”.
A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett áfás egyéni vállalkozók (Art. 114. § (1) bekezdés) esetében is azt szoktam tanácsolni, hogy arról a számláról csak vállalkozással kapcsolatos kifizetéseket teljesítsenek, és a maradék felhasználható összeget pedig nyugodtan utalják át a saját lakossági bankszámlájukra, onnan költsék csak tovább privát célokra, és ne pedig közvetlenül a vállalkozói számláról.
Ugyanis a 2009. évi LXXXV. törvény a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról 2. § 20. pontja szerint „pénzforgalmi számla az a fizetési számla, amelyet a számlatulajdonos rendszeres gazdasági tevékenysége körében pénzforgalmának lebonyolítása céljából” nyit és használ.
